Láthatóság

Látni és látszani! – hangzik oly’ sokszor, amikor baleset-megelőzésről van szó. Autózás közben magam is tapasztaltam már, hogy mennyit számít egy fényvisszaverő csík, vagy világos öltözet. A vármegye kisebb települései között futottam már bele kivilágítatlan biciklisbe, akinek kikerülésére alig maradt néhány pillanat. 

Bár praktikus egy sötétebb színű kabát, főleg a gyerekek esetében, hiszen a sár és egyéb foltok kevésbé látszanak meg rajta, ám a téli estéken az iskolából hazafelé a zebránál mégis nehezebben tűnik fel az autósnak. A helyzetet még inkább nehezíti, ha esik az eső, ettől csillog a szélvédő, vagy éppen ha pont szemből süt a nap. A reggeli és a délutáni órákban Szolnokon például a Szántó körúton vagy éppen az Ady Endre úton haladva szinte semmit sem látni, hiába a napellenző vagy -szemüveg. Olyankor én is óvatosabban hajtok, lassítva közelítem meg a kereszteződéseket. Pásztázom a zebrákat, ácsorog-e valaki az út szélén, a szokottnál is óvatosabban vezetek. 

Ahogy cikkünkben is olvasható, vármegyénkben hatvanegy gyalogosbalesetnél intézkedtek a rendőrök tavaly. Némelyiknél az is közrejátszott, hogy a külvilágot kizárva, fülhallgatón zenét hallgatva kelt volna át az úton a járókelő. Akadtak viszont esetek, amikor a sofőrök bizonyultak óvatlannak. Mindemellett úgy vélem, a kulcs a körültekintő közlekedés, mely igaz az autósra és gyalogosra egyaránt. És ezt a gyerekeknek is meg kell tanítani!