Remény a romokon

Szívszorító képsorok járták be a világot a napokban, a törökországi és a szíriai földrengések mindenkit megindítottak. A hírek hallatán magam is végigpásztáztam a hazai és külföldi internetes oldalakat, hogy tájékozódjak, mi is történt valójában. A katasztrófa sújtotta települések neveit olvasva megakadt a szemem egy dél-törökországi nagyvároson, Gaziantepen. Évekkel ezelőtt ugyanis azt tervezgettem, hogy meglátogatom az itt élő barátaimat, akiket még az egyetemről ismertem. Emlékszem, akkoriban lelkesen ajánlották magukat, hogy elkészítik nekem a legfinomabb török ételeket, és a település legendás várához is elvisznek. Az utazásból végül semmi sem lett, ám a városlátogatás tervéről ezután sem mondtam le, sőt, egyre-másra érdeklődtem a környék nevezetességei iránt.

Mostanra viszont tragikus események színterévé vált ez a térség. A rengések után emberek szenvednek, és lakhatatlan épületek, romos házak jelzik a pusztulást. Gaziantep kétezer éves fellegvára pillanatok alatt összeomlott.

Azt gondolom, ilyen körülmények között hősies dolog helytállni, és emberéleteket menteni. Amint arról korábban beszámoltunk, a jászberényi Kutyákkal az Életért Alapítvány is csak a riasztásra vár, hogy bekapcsolódhasson a mentésbe, a zagyvarékasi Életjel Mentőcsoport pedig már útra is kelt, hogy részt vegyen az áldozatok felkutatásában.

Nem kérdés, hogy fizikailag és lelkileg egyaránt embert próbáló feladat vár rájuk. Jelenlétükkel ugyanakkor reményt is adnak, hogy a bajban igenis van segítség.