Vadállatok

Fenyőágakkal keretezett terepen, fajtánként csoportosítva, sorban fekszenek egymás társaságában emberkéztől kimúlt állatok. Nem orvvadászat történt a napokban, csupán engedélyezett ragadozógyérítés. 

A vadgazdálkodásban jeleskedő szakemberek szerint a dúvadakra vonatkozó vadászati szezon egyensúlyban tartja az adott terület vadállományát.

E tekintetben nem az ember által alkotott jogszabály érdemi részét és hasznát illetően vannak kétségeim, mint inkább laikusként fogalmazom meg aggályaimat amiatt, ahogyan a gondolkodó kétlábú beleavatkozik a természet rendjébe. Vadgazdálkodásnak nevezve a programozott állatirtást. 

Megfeledkezve már megint arról, hogy hajdanán maga is ezen élőlények társaságában élt szimbiózisban, azaz egymásra utaltságban, mielőtt a fáról lemászott. 

Érthetőnek tűnhet, hogy a modern embernek problémái támadnak az életükért naponta megküzdő, vadon élő állatokkal. Miközben az ágyukba engedik a kedvenc jelzővel illetett háziakat. E sorok mellé kívánkozik az az általam is megélt igazság, hogy olykor bőrcipőben járok, illetve vegetáriánus sem vagyok, mit jártatom hát a számat! 

Nem tudni, merre kószál az igazság. Mert nem tudni azt, hogy meddig tart az ember igazsága. Irtani öncélból, élelemért, bőrcipőért és bőrkabátért, vagy ölni a természet rendjébe való beavatkozás okán?! 

A tollas és szőrmés kártevőket ragadozóknak jellemzi az ember és paragrafusa. Ezért szabályszerűen gyéríti őket. Nem mások ők, mint vadállatok. 

Fenyőágakkal keretezett terepen, fajtánként csoportosítva, sorban fekszenek egymás társaságában emberkéztől kimúlt állatok: gyermekmesék rókái, aranysakálok, nyestek és borzok, továbbá varjúk, szarkák és szajkók…