Álom Eb

Alig két hét, és elkezdődik a németországi labdarúgó Európa-bajnokság. Az 1960-tól számon tartott és négy évente megrendezett kontinenstornákon eleddig nem a nemzeti csapatunk volt a favorit. Annak ellenére sem, hogy az eltelt hat és fél évtizedben akadtak „világverő”, vb-kről és olimpiákról érmeket és remek helyezéseket hazahozó válogatottaink.

Ha a hivatalos adatbázis ez idő alatt nem is mutat fényesen, a hetvenes évektől számomra minden aktuális nagy tornát a magyar válogatott nyert meg. Legalábbis a szobám asztalán felsorakoztatott gombfoci-csapatom. Amelynek természetesen én voltam a szövetségi kapitánya. Az összeállításokért én feleltem, tehát a mindenkori dicsőséget is én arattam le velük. Nekem nem számított idő és tér, ezért a sarki bazárból összevásárolt, valamint a haveroktól guberált játékosok alkották nemzeti válogatottamat. Amelyben simán megfértek egymás mellett több évtized távlatából szuperszonikus játékosok.

A kapuban a honvédos Gujdár állt, a védelem tengelyében pedig a fradista Bálint. Előtte takarított a Honvédból Garaba, a két szélen pedig a debreceni Sallai és az újpesti Kardos. Volt egy apai örökségből származó Puskás öcsim, akit a bazáros nem árulhatott, viszont aki mégis jól megértette egymást a középpályán Pintérrel, Nyilasival és Détárival. Elöl a Váradi, Törőcsik, Eszterházi (Vasas-Újpest-Honvéd) trió ostromolta az ellenfelek kapuját. Mindig győztek, én meg csak mondogattam: Jó kis közösség vagytok, ezért vagytok sikeresek!

„Jó közösséget alkotunk, ezért vagyunk sikeresek!” – nyilatkozta a múlt keddi magyar–Koszovó válogatott mérkőzés után Szoboszlai Dominik csapatkapitány. Szavai emlékeztettek régi és egyetlen gombfoci-csapatomra. Mondatai után azon gondolkoztam, hogy gombjaim vajon mely tagját cserélném le Szobira. Merthogy ő is beférne az álomcsapatomba. Szerintem vele megnyerjük az idei Eb-t. Az asztalomon biztosan…!