A csillogás mögött

Gyermekkoromban rajongtam a cirkuszért. Akkor még elbűvöltek az ügyes artisták, az egzotikus állatok, a bohócok, na meg az egésznek az a furcsa, titokzatos világa.

Egyik nagymamám mesélte akkortájt, hogy még kislány volt, amikor a szeme előtt zuhant a mélybe egy kötéltáncos, aki a helyszínen meghalt. Nagyon nehezen dolgozta fel a látottakat, nem is szerette ezt a fajta szórakozást.

Sajnos ma is megtörténnek hasonló balesetek, a minap egy artistanő szenvedett sérülést Szolnokon, amikor a halálgömbnek nevezett szerkezetből a motorjával együtt kizuhant. Szerencsére nem történt nagyobb baj, de akár lehetett volna az is.

A cirkusz munkatársai ugyan tudják mire vállalkoznak, mégsem tartom jó ötletnek mások szórakoztatása miatt kockára tenni egy ember testi épséget. Persze, ez mindenkinek az önálló döntése, én viszont nem szeretem nézni. Ahogy azt sem, ahogyan az állatokat körbe-körbe hajkurásszák a porondon, szegény párákon gyakran látszik, igencsak unják a banánt.

Ám akik meg szeretik a cirkusz világát, a mutatványokat, a bohócokat, nekik igencsak izgalmas szórakozást nyújthatnak ezek a produkciók.

Vitathatatlan az ebben a szakmában dolgozók tudása, ügyessége és bátorsága, valamint a kitartásuk is, azért, mert a mai szórakoztatóipai dömping közepette is őrzik a vándormutatványosok több száz éves örökségét.

A színfalak mögött ez egy nehéz élet lehet, a színpadon a veszély ellenére mégis mosollyal, csillogó, rikító ruhában varázsolja el közönségét a cirkuszi társulat.