Hivatástudat

Én már ahhoz a generációhoz tartozom, melynek az életéből kimaradt a sorkatonai szolgálat. Emlékszem, gimnazista koromban többször is szóvá tették a nálam idősebbek, hogy a kötelező szolgálat megszűnésével fogalmunk sem lesz olyan dolgokról, mint erkölcsi tartás, felelősségvállalás és hazaszeretet. Nem tisztem pálcát törni azok felett, akik kiállnak a sorkatonaság intézménye mellett, és azokat sem bírálom, akik ellene kardoskodnak. Annál is inkább, mivel mindenki másként élte meg a több hónapos, kiképzésekkel teli időszakot. 

Azt azonban bátran kimondhatjuk, hogy a világ rohamosan változik, és a hadászatban is rendre olyan technológiák jelennek meg, amelyek megfelelő használatára magasan képzett személyzet szükséges. Laikusként azt gondolom, azokra van ma a legnagyobb igény, akik mind fizikálisan, mind mentálisan eléggé felkészültek ahhoz, hogy egy új típusú haderő részeként végezzék a munkájukat. 

A minap beszélgethettem a szolnoki helikopterbázison szolgáló Radácsi Márkkal, aki Szentendréről került a városba. Az általa elmondottak rámutattak, hogy a Magyar Honvédség rendkívül nagy hangsúlyt fektet a toborzásra, ezzel együtt pedig hazánk olyan haderő létrehozásában érdekelt, mely a kor kihívásait követve a legmodernebb képességeket és eszközöket sorakoztatja fel. Márk ifjú honvédként arra hívja fel a figyelmet, hogy akik motiváltnak érzik magukat a haza védelmére, azokra most óriási szükség van. Példája egyúttal azt is bizonyítja, hogy az elhivatott, fiatal tehetségek előtt lehetőségek egész sora nyílik meg. 

Az elhivatott, fiatal tehetségek előtt lehetőségek egész sora nyílhat meg.