Az öröklét üzenete

Az élet rövid, a művészet örök – szól a régi bölcsesség, aminek igazságára nálunk is van példa. Egy jászsági település bő száz esztendeje olyan templomot épített magának, aminek híre, neve nemcsak megálmodóit élte túl, de mindig része marad az emberiség kultúrájának is. 

Jászszentandrás népe ugyan születésekor nem egyformán értékelte a kincset, amihez akkor jutott, a körülötte folyó viták máig sem simultak el teljesen, de ez nem változtat azon, hogy közösségük saját erejéből hozott létre olyan értéket, ami világszerte ismertté és megőrzésre méltóvá tette a nevüket. Aba-Novák Vilmos és Chiovini Ferenc jászszentandrási freskói, falképei máig a modern magyar egyházművészet kezdetének és legnagyobb alkotásának számítanak, egyben a keresztény művészet nemzetközi hírű elemei is. Emellett fontos tanúi annak a két háború közti lelki megújulásnak, aminek az akkori magyar katolikus egyház nemcsak kezdeményezője, hanem egyik legfontosabb szereplője is volt. Tanúságtétel arról, hogy népünk a magyar szentek révén mennyi értéket adott a kereszténység számára. 

Ezért is fontos esemény vármegyénk életében a freskók befejezésének kilencvenedik évfordulóján tartott minapi jászszentandrási megemlékezés, mert az egyetemes művészet annak idején ezekkel az alkotásokkal nemcsak ajándékot kapott szűkebb pátriánktól, hanem viszonzásképpen a jászsági település neve örökre felkerült a világ szellemi örökségének jelképes térképére is.