Szolnok, te csodás!

A Tisza és a Zagyva ölelésében áll egy város, melynek történelme gazdag, jelene biztató, jövője reményteli. Ezt a várost ünnepeljük ma, hiszen ezen a napon adták át 1847-ben a Pest-Szolnok vasútvonalat. 

Szolnok a katonaváros, a kultúrájában színes, oktatásában és sportjában jeles, természeti környezetében páratlan szépségű közösségi tér. 

Az utóbbi években megannyi fejlesztés, országos szinten is kiemelkedő beruházás történt itt, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelyén. Gondolok itt többek közt az Agórára, a RepTárra, a rózsakertre, a Kossuth-tér, a színház, a művésztelep, a templomok és iskolák felújítására is. 

Büszkeséggel tölt el egy-egy rendezvényen, hogy hány tehetséges ember él itt, vagy teszi tiszteletét nálunk, mert úgy vélik, itt lenni jó. 

Míg engem, az alföldit a Dunántúl dombjainak szépsége nyűgöz le, akik idejönnek azokat a folyók, a látóhatár végtelensége fogja meg. Színházunk, a Verseghy park és környéke, a gyönyörű gesztenyefák és hársak a folyóparton számunkra megszokott, természetes látványt nyújtanak, ám akik először látják, a csodájára járnak. 

Van még mit tenni, persze. A szolnokiaknak szívügye például a Tisza Szálló sorsa, és ha már vasút, akkor az állomás jelenlegi állapotán is van mit javítani. 

Mindezek persze nem mennek azonnal, hisz mindkettő többmilliárdos beruházást jelent.

Most örüljünk annak, amink van, és igen, sok mindenünk van itt, a Tisza és a Zagyva ölelésében. 

Isten éltessen Szolnok!