Búcsú és búcsú

Valamikor az ezredforduló táján zseniális műsorötlettel rukkolt ki a Telesport. Összeválogatták és rangsorolták a futball-világbajnokságok történetének 120 legszebb gólját, amelyeket aztán Szepesi György anekdotáival fűszerezve játszottak le. A műsort felvettük kazettára, mondanom sem kell: rongyosra néztem. 

E műsor képei közül élénken él bennem a sor, amint az 1966-os vb-n egy német hátvéd, bizonyos Franz Beckenbauer megindul a labdával a saját védelméből, társai segítségével átjátssza magát az ellenfél komplett csapatán, majd elegánsan elpöcköli a labdát a kapus mellett. Ragyogó támadás, az ellenfél hozzászagolni sem tudott, sakk-matt. Beckenbauer 21 éves volt akkor. 

Persze, mint a legtöbb futballzseni, ő is jóval érettebben játszott a koránál. Fent a tekintet, mozdulatai tökéletesen kiszámítottak, de természetesek. Nagyjából olyan könnyedséggel közlekedett a pályán, mint matematikaprofesszor a középiskolás képletek között. Fenséges volt – vagy inkább császári, ha már Beckenbauernél tartunk. 

Hogy az ő gólját végül hányadik helyre sorolták, arra már nem emlékszem. Az első viszont biztosan a brazil Carlos Albertóé volt, az 1970-es vb utolsó gólja, amit Brazília döntőbeli, 4–1-es, olaszok feletti diadalán bombázott a hálóba. Azt a brazil csapatot minden idők legjobbjaként tartják számon, amelynek szövetségi kapitánya Mário Zagallo volt. Ő előtte játékosként 1958-ban és 1962-ben is világbajnokságot nyert, 1994-ben pedig másodedzőként is, hovatovább forradalmasította a szélsők játékát. Amúgy 70-ben ő sem volt idősebb 38 évesnél. Négy évvel később pedig éppen a Császár emelhette magasba a vb-trófeát, az NSZK csapatkapitányaként. 

Beckenbauer halálhíréről mai lapszámunkban számolunk be olvasóinknak, Zagallóéról hétfőn írtunk. Mindkettőjük léptei könnyűek voltak a gyepen, legyen a föld is az nekik. Halálukkal nemcsak a futball egy-egy gigászát gyászoljuk, hanem egy korszakot is. Ők a sportág őskorának utolsó klasszisai közül valók voltak, abból az időből, amikor még nem döngő léptű atléták uralták a pályákat, amikor még a technikai tudás, a játékintelligencia fontosabb volt a fizikumnál.