Spéci a placcon

Kupaspecialista. Ha valamit, ezt nyugodt szívvel ki lehet jelenteni a Szolnoki Olajbányász csapatáról. 2011-től számítva 12 magyar kupasorozatban rendeztek döntőt, ebből tíz alkalommal az Olaj is ott volt a fináléban, hétszer pedig el is hódította az Európa-bajnok játékosról, Zsíros Tiborról elnevezett trófeát.

Áprilisban újra final four. S mit ád isten, a specialista – értsd: Olajbányász – megint ott lesz a placcon, hogy döntőbe kerüljön (a többit meg majd meglátjuk). Történt ugyanis, hogy a piros-feketék a szerdai, kutya nehéz negyeddöntőben nyertek, így ismét a négyes döntőben éri őket a rügyfakadás.

Azért ha a szívünkre tesszük a kezünket, némi szerencséje is volt/van a csapatnak. Nem lebecsülve az amúgy nagyon erős, kiválóan szervezett DEAC-ot, de azért kaphattunk volna egy Falcót, Albát is (áldja ég Báder elnök kezét, amely egykor szolnoki kosarakat szerzett, legutóbb meg kedvező sorsolást húzott). A döntőbe jutásért pedig az NB I.-es újonc NKA Pécs lesz az ellenfél. Látatlanban erre bárki rácsapott volna.

Hogy a final fourban aztán mi lesz, hogy lesz, később kiderül. Most örüljünk az újabb esélynek, így 13 év alatt immár a tizenegyediknek.

A téli erősítések – úgy fest – beválnak, reméljük, áprilisra még erősebb, még összeszokottabb Olajbányász fut ki a magyar kupa négyes döntőjére. Oda, ahol egy-egy mérkőzés dönt mindenről, már pedig – ahogy a mondás tartja – egy meccsen bárki verhető. Igaz. Különösen egy specialistának.