A beporzás dicsérete

Egyre másra nyílnak a tavaszi virágok és borulnak díszbe a gyümölcsfák. Csak a tartósabb napsütés hiányzik, hogy a zümmögő méhek csapatosan előbújjanak és körbe dongják e virágokat. Bizony, beporozók nélkül nem érlel a fa gyümölcsöt, nem terem a egyéb élelmiszernövény sem.

Sokan nem gondolnak bele, hogy a beporzásból más rovarok is kiveszik részüket, ám a méhek szerepe tagadhatatlan. Ezért is fontos, hogy amit lehet, azt tegyük meg védelmük érdekében.

Március tizedike a beporzók napja, bár biztos vagyok benne, hogy legtöbben nem a méhecskékkel és hasonszőrű társaikkal voltak elfoglalva vasárnap. De azért ne menjünk el e jeles nap mellett!

Évről évre hallani a médiában, hogy világszerte aggasztóan pusztul a rovarvilág. A rovarok számnak megcsappanása, netán eltűnése azonban komoly károkat okoz – éppen a beporzásban betöltött szerepük miatt. Vannak ugyan növények, melyek jól boldogulnak akkor is, ha virágporukat a szélre bízzák, de legtöbbjük nem ilyen.

Pár éve komoly aggodalmak kísérték a tömegesen jelentkező méhpusztulást, amiért végül növényvédő szereket okoltak. Szerencsére most nem küzdünk ilyen problémával, így a „folyékony aranyként" is emlegetett méz várhatóan lesz idén is.

A természettel való barátkozást azonban nem lehet elég korán elkezdeni, már csak azért sem, mert a rovarok általában nem tartoznak a legkedveltebb állatok közé. Ezért is dicséretes minden olyan kezdeményezés, mint a Damjanich János Múzeum beporzók napi programja. A gyerekek így megismerhetik nem csak a beporzás, a növények megtermékenyítésének mikéntjét, de azt is, mivel foglalkozik egy méhész. És ki tudja, amellett, hogy megtanulják értékelni e kis rovarok természetben betöltött szerepét, nem kapnak-e kedvet a későbbiekben a méhészkedéshez is.