Gulyáskirálynő lett a kevi juhász felesége

Mozgalmasan telt a nyár a keviek híres hagyományőrző juhásza, Kovács Sándor számára. Számos főzőversenyen képviselte városát, inkább több, mint kevesebb sikerrel, tovább népszerűsítve ezzel a kevi birkapörköltet, s egyéb népszerű alföldi ételeket.

– Hagyományosan hazai pályán, a Kevi Juhászfesztivállal nyitottuk az évet, bár az idei versenyek közül ez sikerült legkevésbé. Idén igazán találónak számított a híres mondás, „senki se lehet próféta saját hazájában”. Így most csupán egy bronzérmet nyertem – idézte fel az évkezdetet Kovács Sándor.

– Ezt követte a karcagi birkafőző fesztivál, ahol viszont már egyedül engem díjaztak „gyüttmentként”. A hat kitüntető címből ugyanis ötöt a karcagiak kapták, s enyém lett a hatodik.

Ezt követte az Esterházy Barokk Ételek Főzőfesztiválja Fertődön, azaz Eszterházán. Ide már szinte hazajár Kovács Sándor feleségével együtt, hiszen tavaly a vándorserleget is örökre elhódították.

– Ebben az évben új vándorserleget készíttettek a szervezők, melyre szintén szemet vetettünk, hiszen a név kötelez, szinte már elvárják tőlünk, hogy valami igazán finom étellel rukkoljunk ki – mondta mosolyogva.

– Amikor először hívtak meg erre a versenyre, még igazi kuriózumnak számítottam a birkapörkölttel, de mára megszerettettem az ottaniakkal. Szokás szerint a csárdakonyha kategóriában indultunk, én a hagyományos pörköltet főztem, feleségem, Terike pedig tárkonyos vaddisznólevest főzött, mellé kevi módra készített hurkát, kolbászt kínáltunk. Igazán finomra sikerülhetett, mert nekünk ítélték a legjobb ízeknek szóló vándorserleget.

– A társadalmi zsűriben a herceg, Esterházy Antal és felesége, Szvetlána hercegné is végigkóstolta a főztünket, s mindketten biztosítottak róla, hogy a maximális száz pont jár érte.

Amint a kevi juhász magyarázta, számára autentikusnak számít a birkapörkölt, azt mindig főz, bárhol szerepel. Ráadásul csak saját keze munkájában és saját alapanyagaiban bízik, így a bográcstól az utolsó fej hagymáig inkább mindent magával visz a versenyekre. Inkább mindent beszerez előre, s otthon lefőzi, amit lehet.

Úgy tűnik, ez az eljárás igazán eredményes, hiszen a fertődi sikert követően a tiszaföldvári versenyről is arany minősítéssel tért haza, majd a hét végi szolnoki gulyásfesztiválon is mindenkit lefőztek feleségével.

– Itt is aranyérmes gulyást főztünk, sőt Terike a megye gulyáskirálynője címet is elnyerte, igazán büszke lehetek tehát a feleségem főztjére is – tette hozzá nevetve Sándor.

Családi hagyomány a juhászat

– Nagyapám Szathmáry gróf juhásza volt – tudtuk meg Kovács Sándortól. Jelenleg ő az egyedüli, az utolsó igazi juhász Túrkevén. Elhivatottsága úgymond vele született, voltaképp belenőtt a juhászatba.

– Juhász volt mindkét nagyapám, az édesapám, szinte az összes nagybátyám, sőt az édesanyám is szakmabeli – mesélte. – Mostanság ugyan foglalkoznak még néhányan juhokkal a városban, de nem ismerek olyan embert, akinek juhász végzettsége van.

– Én még Gyomaendrődön tanultam a szakmát, de azóta már megszűnt ez a fajta képzés – árulta el.