Anyagi támogatás kellene, hogy a cibaki néptáncosok képviselhessék hazánkat

Közülük néhányan úgy érezték, szeretik a magyar táncot, a népi hagyományokat, ezt megőrizendő, együttest alapítanak. Nem a dicsőségért, leginkább a maguk örömére gyűltek össze, és szívvel-lélekkel gyakoroltak, próbáltak. Ha volt alkalmuk, eljártak a környékbeli településekre bemutatni tudásukat, de ez is inkább a tánc öröméről szólt.

Történt egy napon, hogy levelet kaptak. Idegen országból hívták őket, hogy produkcióikkal képviseljék országukat. A meghívottak maguk is elcsodálkoztak, miért éppen őket, a kistelepülés néhány éve alakult kicsi tánccsoportját hívta meg az a nagy, idegen ország.

Mint a mesében. Hamupipőke, aki szorgalmas volt, csak eljutott a csillogó-villogó királyi bálba. Csakhogy ehhez hősnőnknek is segítség kellett. Támogatója a mesében a jó tündér keresztanya volt. Biztosította a ruhát, az utazáshoz szükséges eszközöket, és persze üvegcipőt.

És ahogy Hamupipőke, a cibakházi Tisza Gyöngye Néptánc Egyesület tagjai sem tudnák önerőből kifizetni az utazást Franciaországba és Olaszországba, merthogy ezekre a helyszínekre hívta meg őket az International Folklore Festival, hogy négy helyszínen, harminc ország meghívottja között képviseljék hazánkat.

Ez a valóság. Csakhogy a valóságban egy tündérkeresztanya nem elég – jelen esetben ezt a szerepet az önkormányzat tölti be –, kellenek hozzá az adományok és az állam, mert az utazás mintegy másfél millió forintba kerülne. Remélhetőleg ez a mese is boldog véget ér majd, és Hamupipőke boldogan táncol majd a királyi bálban...