Vajon etikus volt a végrehajtó behajtása az egyedülálló anyától?

Háromezer forint kontra harmincötezer. Előbbit az édesanya, utóbbit a végrehajtó kapta. Nyilván senki sem dolgozik ingyen, természetesen vannak ennek a folyamatnak is költségei. Na de ennyi? És miért kell egy összegben levonni egy gyermekeit egyedül nevelő anyától? Biztos létezik ennek észszerű magyarázata – a végrehajtó nem is tett semmi törvényelleneset. De akkor is: mindez morálisan vet fel kérdéseket...

Vannak tervek, melyek szerint 2020-ra átláthatóbbá és szakszerűbbé válnak a végrehajtások. Legalábbis erről beszélt januárban a Magyar Bírósági Végrehajtó Kar elnöke. Ez azt jelenti, hogy digitalizálják az eljárásokat, így azt majd könnyedén nyomon követheti minden érintett.

Erre nagy szükség is van, hiszen jelenleg, ha meg akar tudni valaki valamit az ügyéről, akkor beállhat a sorba a zsúfolásig megtelt végrehajtói irodánál, és nem biztos, hogy aznap sorra kerül. Akkor pedig mehet a jövő héten, a végrehajtó ugyanis elfoglalt ember, sok az adós, sok a munka.

Ráadásul, ha valaki be is jut a „szentélybe”, akkor sem biztos, hogy személyesen vele fog találkozni, sokkal inkább az asszisztensével. Na igen, őt is fizetni kell valamiből.

Kemény világ ez, jár érte a pénz. Ahogy a folyamatosan, minden behajtási eseménykor becsurgó jutalék is...