Világhírű bandáknak tervez lemezborítókat   

– Már óvodában is megmutatkozott, hogy szeretek rajzolni. Ráadásul otthon alkotó közeg vett körül, hagyták, hogy bontogassam a szárnyaimat – kezdte Gyula.

– Általános iskolában tovább rajzolgattam, de nem jártam szakirányos gimnáziumba. Persze ennek ellenére jó néhány versenyen kipróbáltam magam, vegyes eredményekkel. Sajnos gyakran tapasztaltam, hogy a beadott művek értékelése nem feltétlenül volt kellőképpen szakmai vagy korrekt – idézte fel.

Egy másik szenvedélyre is rátalált időközben: zenélni kezdett, ami szintén meghatározó szerepet tölt be életében a mai napig. A kamaszkorra jellemző útkeresés nehézségeivel ő is megküzdött. A középiskola után felvételi tervei a rajztanári pálya felé terelték, ám próbálkozásai sikertelennek bizonyultak. Így a felvételik közötti időt tanársegédként töltötte egykori általános iskolájában. A kreatív lehetőségek azonban így is megtalálták. Sorra készítette a végzősök tablóit, egészen elképesztő megoldásokkal. Azután hamarosan úgy érezte, hogy ideje új irányt szabnia jövőjének.

– Budapesten jelentkeztem egy féléves rajzfilmrajzoló tanfolyamra. Olyan tanáraim voltak, mint Richly Zsolt, akinek a Kockásfülű nyúl című mesét köszönhetjük. Akkor már ismerkedtünk azokkal a módszerekkel és technikákkal is, amelyekkel Jankovics Marcell Az ember tragédiája című filmje készült. Izgalmas időszak vette kezdetét – mesélte a grafikus.

Igen meghatározó hónapok voltak ezek számára, hiszen gazdag szakmai ismeretekre tett szert. A képesítés megszerzése után álláslehetőséget kapott. A meghallgatáson próbamunkát kértek, egy szarvas dinamikus mozgását kellett megrajzolnia.

– Túl monotonnak éreztem, így akkor azt mondtam, én ezzel biztosan nem szeretnék hosszú távon foglalkozni.

Gyula ismét a tanulás felé fordult. Egerbe jelentkezett egy komputergrafikai szakmai iskolába. A felkészülésben korábbi rajztanára, Füleki Gábor továbbra is segítette.

– Sajnos ő már nincs közöttünk, de nagyon sokat köszönhetek neki. A sikeres felvételit például. Ráadásul olyan tanácsokat kaptam tőle, amiket mai napig alkalmazok a munkámban – idézte fel. Egerben tehát ismét elmélyíthette tudását. Osztályfőnöke a neves természetfotós és háborús tudósító, Király Attila volt. De Ipacs Gézától szintén nagyon sokat tanult. Az arculattervezést, és nem utolsósorban a munkához való hozzáállást.

– Igyekeztem megtölteni a rajzmappámat portfóliókkal, a Szépasszonyvölgyet sajnos ritkábban látogattam, mint jó pár osztálytársam, ezt az időt az albérletben rajzolással, kiállításszervezéssel töltöttük leginkább.

Az egri évek alatt talált rá egy újabb lehetőség. Budapestre került egy céghez, ahol grafikusként dolgozhatott. Jó néhány hónap után azonban ismét változás készülődött. Egy volt osztálytársa kereste meg. Videójáték karaktereket rajzolhatott volna.

– Engem ez a világ hidegen hagyott, már csak azért is, mert ha szabadidőm volt, inkább gitárt ragadtam – mesélte mosolyogva. Ám mégis elvállalta a munkát, ami több mint tizenöt évre meghatározta a karrierjét. A szakma változatossága és sokszínűsége folyamatos fejlődést jelentett számára. Persze közben a zenei vonal miatt folyamatosan kapcsolatban állt különféle bandákkal, és kereste a lehetőséget, hogy borítókat, illusztrációkat készítsen nekik.

– Nagy öröm volt és igazi áttörés, amikor a kedvenc kanadai együttesem, az Annihilator igent mondott a felkérésemre. Hamarosan mások is érdeklődni kezdtek irántam – sorolta. Hatalmas lehetőség volt számára, amikor kapcsolatba került a Deep Purple zenekarral. A billentyűs által jegyzett három nagyzenekari mű újrakiadásához kértek tőle borítókat. Ennek a munkának három kép lett a gyümölcse.

– A legjobbat a kiadó először nem akarta elfogadni. De itt jött a képbe Jon Lord felesége, aki meglátta, és azonnal rávágta, márpedig nekik ez kell! – emlékezett vissza.

Napjainkban több együttessel dolgozik együtt, többek között Finnországból, Németországból és a Feröer-szigetekről is. Grafikusként eddig közel ötszáz zenei kiad­ványon dolgozott már. Basszus­gitáros­ként pedig öt lemez elkészítésében vállalt szerepet. Számos könyvborítót tervezett, egyebek mellett Edgar Allan Poe- és Anne Rice-kötetekhez. A közelmúltban Grandpierre Attila könyvéhez ké­­szített különleges borítót és illusztrációkat. Metálzenei kiad­ványok rendszeresen közlik a műveit, egy angol szaklap szintén gyakran mutatja be Gyula képeit. Egy világhírű sci-fi művészeti antológiában három képe is helyet kapott. A Ko­lozsvári TIFF filmfesztiválra pedig zsűritagnak hívták meg, hogy a horror kategória rövid film­jeit értékelje, emellett pedig egy kiállítás is nyílt a képeiből.

A harmónia mindennek az alapja

Gyula és felesége két gyermeket nevelnek. A családi harmónia elsődleges számukra, így a lehető legtöbb időt töltik együtt. A grafikus persze a zenét sem hanyagolja, ezáltal is töltődik. Igazán szerencsésnek vallja magát, hiszen a rajzolás, az alkotás vezérfonal maradt az életében, azzal foglalkozhat, amit szeret, erre pedig igazi ajándékként tekint.