Kiérdemelte a környékbeliek bizalmát a mezőhéki falugondnok

– Annak idején egy magánéleti helyzet megoldásaként próbáltam szerencsét, és jelentkeztem az önkormányzatnál meghirdetett falugondnoki állásra. Egyébként kozmetikus és pedagógus végzettségem is van. Bár az előbbi területen volt szerencsém dolgozni, és nagyon szerettem is, az élet átírta a forgatókönyvünket – kezdte történetét Nikoletta. Hozzátette, világéletében Mezőhéken élt, mindenki jól ismeri, ennek ellenére némi időbe telt, mire hozzászoktak, hogy az új feladatkörben is gyakran találkozhatnak vele.

– A bizalom nagyon fontos ebben a helyzetben, azt ki kell érdemelni. Sorsok bontakoznak ki a szemem előtt, az otthonaikon túl az életükbe is beengednek az emberek. Ez felelősséggel jár – magyarázta. Az évek azonban őt igazolták. A környékbeliek közül ma már bárki bátran fordul hozzá ügyes-bajos dolgaival.

– Ugyan minden napban más kihívások akadnak, és aligha van két egyforma, igyekszem egy kis rendszert csempészni a munkámba. Reggel fél nyolc körül a hivatalban kezdek, ellenőrzöm az e-maileket, válaszolok, intézkedek. A mostani helyzetben nagyjából tíz diáknak segítek a házival. Van közöttük általános és középiskolás is. Mivel náluk nem megfelelő az internet minősége, a tanáraik nekem küldik a feladatokat, amiket kinyomtatva én juttatok el hozzájuk. Majd az elkészült feladatokat vissza a feladónak – részletezte mosolyogva.

A napi tennivalók fontos részét képezi a gyógyszerek beszerzése és kiszállítása, valamint a bevásárlás is, főként az idősek részére. Nikoletta emiatt sokat ingázik a település, valamint Martfű és Mezőtúr között.

– Amit lehet, a közelben intézek el. A koronavírus miatti helyzetben kicsit megszaporodtak a tennivalók, hiszen főleg az idősebb lakosok közül kérnek többen segítséget. A gyógyszerek kiváltása lényeges feladat, de már megvan a „bejáratott” patika, ahol jól ismernek, és fél szavakból is értjük egymást. A veszélyhelyzet előtt pedig orvosi vizsgálatokra is rendszeresen szállítottam azokat, akiknek szüksége volt rá – mondta.

A tanyavilágban élők szintén gyakran hagyatkoznak a segítségére. Jelenleg tíz-tizenegy családot látogat heti rendszerességgel, kijelölt napokon.

– Hétfőn, szerdán és pénteken megyek, gyakran csak ellenőrizni, minden rendben van-e. Néha egy jó szó és a gesztus, hogy valaki érdeklődik jelenti a legtöbbet – mondta.

A kisebb-nagyobb bevásárlások szintén kincset érnek, főleg mostanság.

– Van olyan, hogy idetelefonálnak a helyi kisboltba, ahol összeállítják a családnak a kért árut, én pedig elviszem. A nagyobb vásárlásokat a közeli áruházban intézem. „Borítékos” rendszert alkalmazok. Begyűjtöm a listákat és az összegeket, szépen névvel ellátva borítékba teszem, ehhez a pénztárnál is tartom magam, így a visszajáróval és a vásárolt holmikkal is könnyebb a dolgom. Mivel megesik, hogy elég sok kérés gyűlik össze, segítségként a két közmunkásunk kísér el, így három bevásárlókocsit tolva hatékonyabb ez a folyamat – árulta el Nikoletta.

Nyolc év alatt sokféle helyzettel találkozott már, így remekül megtanult rögtönözni. Az autóban pedig minden van, amivel a váratlan helyzeteket is orvosolni tudja.

– Nőként szívesen bújok csinos holmikba, festem a körmöm és vannak napok, amikor magas sarkút húzok. A csomagtartóban viszont mindig ott lapul egy pár gumicsizma és egy váltás „játszós ruha” is – árulta el mosolyogva.

Nikolettára sokan számítanak. Ez az egyik olyan ok, amiért megszerette hivatását.

– Jó érzés, hogy segíthetek és ennyi szerepkörben működhetek. Kicsit pszichológus, nővérke, szállító és tanár néni is vagyok. Korábban az egyik kedves hölgy, aki sajnos már nem él, mindig azt mondogatta, hogy az öt fia mellett én vagyok a fogadott lánya. Sokat jelent az emberek visszajelzése és szeretete, ez ad erőt a mindenna­pokban.

Több területen is számítanak rá

Kóródi Nikoletta három gyermek édesanyja. A gondoskodás a munkaidő leteltével otthon folytatódik. Ikrei már kamaszok, könnyebben tanulnak egyedül is, ám legkisebb csemetéje még igényli a közös feladat-ellenőrzést és készülést. Nikoletta tavaly október óta pedig alpolgármesterként is dolgozik, ami szintén nagy visszaigazolás számára, ám nem kevés feladattal jár. A mezőhéki falugondnok szerint talán az a legnehezebb a munkájában, hogy a családra is elég minőségi időt szánjon.