Az áradás miatt több halat lehet kifogni megyénkben is

Körutunk idején Bozsányi István a gyaloghídtól feljebb, a vízbe merült bokrok mentén áztatta horgait, és egymás után akasztotta meg a keszegféléket úszós készségével. Másik botjával a fenéken kínálta fel a csalit, de ottjártunkkor a mélyben nem harapott semmi a horogra. A hétre vett ki szabadságot, így élvezheti az áradó folyó nyújtotta örömöket.

– Kisgyerekkorom óta horgászom, a vízpart mellett nőttem fel Zagyvarékason – árulta el. – Hét év kihagyás után váltottam ki újra a horgászengedélyt. A halat az egész család nagyon szereti.

Kapás szakította meg a beszélgetést, ezúttal egy kis paduc akadt fenn a horgon. Mivel méretkorlátozás alá esik, és testhossza nem érte el az előírt huszonöt centimétert, gyorsan vissza is nyerte a szabadságát. A következő már tenyérnyi dévérkeszeg volt, amire nem vonatkoznak ilyen méretbeli megkötések, így mehetett a haltartóban csapkodó sorstársak közé.

– Ilyen magas vízállásnál lehet jól halat fogni, a Tiszáról szépen feljönnek a nagyok is – jegyezte meg István.

– Melegszik a víz is, kellemes ilyenkor a Zagyva. Igaz, valamelyik nap már hajnalban kint voltam, de akkor nem volt kapás, nagyon zavaros volt. Ugyanakkor vasárnap a barátaim fogtak itt ötkilós busát is. Most jól harapnak a keszegek – ez utóbbi bizonyítékaként ismét rajtavesztett egy jó tenyérnyi pikkelyes.

Közben horgászunktól azt is megtudtuk, hogy év elején volt egy kis egészségügyi problémája, és a horgászat, a kintlét a vízparton még arra is jó, hogy az ember regenerálódjon. Még ha a halfogás manapság nem is olcsó mulatság, sőt!

– Már eleve a kellékek nagyon sokba kerülnek, az engedély is, a szabályok pedig sokkal szigorúbbak, sokkal jobban oda kell figyelni olyan kis dolgokra is, amikkel különben nem nagyon foglalkozna az ember. Csaliból is sokfélére van szükség, a különféle pelletektől az ízesített kukoricáig. Most a vajsavas a nyerő, ebből is ezer forint fölötti áron kapható egy dobozkával.

A halakat pedig etetőanyagokkal csalogatjuk oda a horoghoz, ebből is van igen sokfajta. Ezúttal az úszósomat csontival csaliztam, erre jönnek most.

A torkolat környéke mindig népszerű a pecások körében, megemelkedett vízállásnál pedig szinte ellepik a partot. Most is jó páran lesték a kapást, ki a szárazról, ki vízi alkalmatosságából.

A Gutenberg-téren lakó Fazekas István és Kovács János baráti párosa egy csónakban ülve gyűjtögette közös szákba a kopoltyúsokat. Ők is az úszóst kapkodták, mint mondták, a mederfenéken épp nem eszik a hal, ötven centire a felszíntől van kapás.

– Ha feljön a víz, a halakat is hozza – mutatta haltartójukat a csónaktulajdonos János, aki már ötven éve űzi a pikkelyes népséget. Reggel hétkor jöttek ki aznap, akkor még szép, sima volt a víztükör, majd délelőtt feltámadt a szél. S bár megjegyezte, a szelet nem szeretik a halak, azért már begyűjtöttek jó pár dévért és egy pontyot is gilisztával. A Tiszára van egyébként horgászengedélyük, ám az a torkolattól a Zagyva-hídig érvényes. Szeretnek egyébként harcsázni is, kuttyogtatva, de ilyen vízállásnál nem érdemes.

Sárközi Zoltán éppen akkor kötött ki ladikkal a Zagyva legalsó szakaszán. Ő is gyerekkora óta áztatja a zsinórt. A családdal is előszeretettel töltik a Tiszánál a szabadidejüket.

– Időjárástól is függ, hogy mennyire eszik a hal – jegyezte meg. – Ha olyanok a viszonyok, és nem éhes, csinálhatunk, amit akarunk, akkor sem lesz kapás. De azért én általában megfogom, amit csak lehet. Most itt, a sekélyebb vízben van mozgás, itt találnak táplálékot, így most úszózni érdemes. Ha alacsony a vízállás, a csónakkal felmegyek a Tiszán, vannak ott jó halas szakaszok. Pontyokat még a tilalom előtt fogtam áprilisban, viszont szívesebben fogyasztom inkább a keszegeket – árulta el a nagy átlaggal ellentétes ízlését.

A part mentén szépen szaporodtak a szákokban az uszonyosok. A horgászoknak nem kell aggódniuk, hogy hal nélkül maradnak a Zagyván. Várhatóan lassabb lesz az apadás is, amit érdemes lehet kihasználniuk.