Karcagi tudósról emlékezett meg az ankarai folyóirat

– Az 1890-ben Karcagon született Németh Gyula személyét máig osztatlan rokonszenv övezi a török népek körében. Kevés olyan nagy alakja van a hazai keletkutatásnak, mint az ELTE Török Filológiai Tanszékét fél évszázadon át vezető professzor. Ő tette európai hírűvé a magyar turkológiát, s örökségét számos kiváló tanítványa vitte tovább, Karcag hírnevét is emelve vele. Németh Gyula kitűnő tanulmányokkal járult hozzá a magyarság őstörténetére vonatkozó tudományos ismeretekhez, a kunok történetéhez, nyelvéhez kötődő kérdések tisztázásához. De nevéhez fűződik az egyetlen ma ismert alán nyelvemlék, a jász szójegyzék megfejtése is.

– Hazai munkássága mellett volt személyes kapcsolata is Törökországgal?

– Még az oszmán korban, 1907-ben járt először Isztambulban, de később más török népek, például a tatárok vagy a Kaukázusban élő kipcsakok – mint tudjuk a hazai kunok is kipcsak eredetűek – nyelvét, népköltészetét is tanulmányozta. Gyűjtési eredményeinek nemrég jelent meg az ötödik kiadása, ma is él és hat a tudományos világban.

– A török kutatók is nagyra tartják munkásságát, ott is rendre megjelennek a művei ma is, és nincs olyan nemzetközi konferencia, ahol ne hivatkoznának rá.

– Teljes munkásságának áttekintése szétfeszítené egy újságcikk kereteit, így még azt szeretném megemlíteni, hogy a modern Törökország neki köszönheti mai nyelvét és írásmódját, mivel Musztafa Kemal Atatürk személyes felkérésére ő készítette az első, jelenleg is használt török leíró nyelvtant, és aki ma Törökországban tollat fog a kezébe, az a Németh Gyula alkotta latin betűs írásban fejezi ki gondolatait.

– Tudományos értekezéseiben főleg a magyar nyelv török jövevényszavairól és a magyar őstörténet kérdéseiről írt, legnagyobb lélegzetű műve, A honfoglaló magyarság kialakulása 1930-ban jelent meg. Az is foglalkoztatta, hogy vajon Attila hunjai törökül beszéltek-e, és hogy mi közük volt a magyaroknak a hunokhoz. Itt fontos megemlíteni, hogy a törököknél éppúgy él a hun hagyomány, mint nálunk, és a két népet összekötő kapocsként tekintenek rá.

– Németh Gyula erre a kérdésre négy kiváló szakértővel, Ligeti Lajossal, Váczy Péterrel, Fettich Nándorral és Eckhardt Sándorral együtt egy, a nagyközönség számára is érthető összefoglaló műben, az 1940-ben megjelent, Attila és hunjai című kötetben adott választ.

– Ezek szerint sohasem vesztette szem elől kunsági kötődését…

– Szülővárosával sohasem szűnt meg a kapcsolata, gyakran hazajárt Karcagra, ilyenkor jó barátja, Gaál László iranista, a karcagi gimnázium igazgatója házában vendégeskedett. Miután karcagiak, Németh Gyula, Gaál László és Györffy István voltak a hazai keletkutatás motorjai a huszadik század első felében, nekik köszönhető, hogy városunk számos neves, főleg török kutatót láthatott vendégül, ilyen módon is bekerülve a tudománytörténetbe, ápolva nagynevű szülöttjének emlékét.

– Mostani írásának mi volt a fő vezérfonala?

– Mivel évfordulós megemlékezésről van szó, így azokat az ismereteket foglaltam bővebb keretbe, amelyekről most pár szóban beszéltünk. Mivel ez a visszaemlékezésem a szélesebb közönség mellett szakembereknek is szólt, így maradéktalanul igyekeztem Németh Gyula örökségének legfontosabb elemeit áttekinteni. Nem tagadom, emellett városomnak, Karcagnak is igyekeztem szolgálni, hiszen szűkebb hazánkban nagy megbecsülés őrzi emlékét. A nyolcvanhat évesen, 1976-ban elhunyt professzor itthon, a karcagi Déli temetőben nyugszik, védett sírja a Nemzeti Sírkert része.

Vámbéry Árminnal tanult együtt

Németh Gyula Karcagon járt gimnáziumba, itt kezdett törökül is tanulni. Valószínűleg a nála hat évvel idősebb Györffy István adta a kezébe az első török nyelvkönyvet. Az Eötvös kollégium tagjaként a Budapesti Tudományegyetemen olyan tudósokkal tanult együtt, mint például Goldzicher Ignác és Vámbéry Ármin. Vele, továbbá Györffy Istvánnal és Gaál Lászlóval egy különös korszak kezdődött a hazai tudománytörténetben. Mindhárman karcagiak voltak, velük indult, illetve vált teljessé az Alföld, a szülőföldünk, a Nagykunság kutatása.