Régi kegyhelyeket és történelmi emlékeket látogattak meg a szolnoki zarándokok

Három nap alatt a térbeli távolság mellett időben is jókora utat tettek meg a szolnoki zarándokok, mivel a római kortól napjainkig terjedő időszakot fogták át a felkeresett helyszínek. Első állomásuk a meghitt, elmélkedésre buzdító környezetben fekvő grábóci szerb ortodox templom és kolostor volt, majd Sümegi József állandó diakónus és iskolaigazgató kalauzolásával a bátai Szent Vér Kegytemplommal, a középkori Magyarország egyik leghíresebb búcsújáró helyével ismerkedtek meg. Amíg a mai templom elődjét, a Szent László király által alapított bencés apátságot a török el nem törölte a föld színéről, számos történelmi esemény színhelye volt. 

Többek között innen indult II. Lajos király a végzetes mo­hácsi síkra, s amint helyi kalauzunk elmondta, valójában e helyen is megrendítő emlék őrzi a török hódítás nyomát.

Az 1539-es oszmán támadás óta az akkor mártírhalált halt itt imádkozó tízezer zarándok ma is a kegyhely földjében alussza örök álmát. Lajos király nyomdokain járva, innen a szolnoki társaság is Mohácsnak vette az irányt, ahol a békés tájon a csata emlékjelei és a ma is folyó feltárás napvilágra hozott tömegsírja fölött a Boldog Asszony anyánk kezdetű régi magyar himnusz eléneklésével adóztak a hazánkért elesett hősök emlékének. 

Szintén az ő emléküket őrzi a következő helyszínként meglátogatott mo­hácsi Magyarok Nagyasszonya-templom, ismertebb nevén fogadalmi templom, mely hazánk első betonhéjazatú épületeként Árkay Aladár és fia, Árkay Bertalan mérnöki tehetségét dicséri. Alapkövét a csata négyszázadik évfordulóján, 1926-ban helyezte el Zichy Gyula kalocsai érsek. Egy újságcikk során nehéz volna egy bőséges program valamennyi állomását: a siklósi várat, a világiasabb élményt nyújtó villányi borvidéket, az Árpád-kori falfestményeket őrző nagyharsányi református templomot, továbbá Pécs monumentális székesegyházát, az Unesco által a világörökség részévé emelt ókeresztény temetőjét, majd a török kiűzését követően mozlim imahelyből keresztény istenházává vált dzsámiját részletesen sorra venni, így az út két, lelkileg különösen emlékezetes állomására térünk ki bővebben. 

Máriagyüdön, hazánk egyik legjelentősebb Mária-kegyhelyén rendkívül felemelő lelki élmény fogadta a szolnoki zarándokokat. 

Mivel az út során a felkeresett templomokban a csoportot kísérő atyák vagy önállóan, vagy a helyi plébánossal együtt miséztek, így Máriagyüdön is az utóbbi történt. E szentmise különös lelki ajándéka volt, hogy Keresztes Andor atyával, a bazilika plébánosával együtt a jelenlévő, fogyatékkal élő embertársainkért ajánlhatták fel, s közben hatalmas erővel érintette meg a résztvevőket az itt tapasztalt, mindent betöltő szeretet élménye. 

A társaság másik maradandó emlékének helyszíne a szép, modern pécsi pálos rendház, az egyetlen magyar alapítású szerzetesi közösség otthona volt. Ebben a kolostorban él jelenleg Bíró László megyés püspök, katonai ordinárius atya, aki miután fogadta a szolnokiakat, s különös megtisztelésként az ő részvételükkel celebrálta püspökké szentelésének huszonnyolcadik évfordulós szentmiséjét, majd látta el lelki útravalóval a szolnoki zarándokokat, akik a késő esti órákban érkeztek haza a megyeszékhelyre. Hosszan lehetne még sorolni ennek az útnak a számos élményét. Befejezésül talán egyet emelnénk ki közülük.

Mai, rohanó, sokat markoló, keveset fogó világunkban bizonyára sokak előtt rejtve marad, hogy mennyi elcsendesedésre, elmélkedésre, benső világunk felé fordulásra alkalmas hely vesz körül bennünket, melyet érdemes felfedezni, meglátogatni. Aki ilyen élményekre vágyik, annak jó szívvel ajánlható egy, az ősök több évszázados hagyománya szerinti zarándokút az előttük álló feladatokhoz való lelki feltöltődéshez.