Pálinkás Csaba: Tanuljunk meg együtt élni a természettel!

– A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ötvenedik évfordulóját ünnepli. Mit jelent ez a mérföldkő?

– Gödöllőn volt a közelmúltban az ötvenedik évforduló emlékülése, megtiszteltetés volt ott lenni és látni azokat a szaktekintélyeket, akik rengeteg munkát tettek a szervezetbe. Személy szerint nagyjából húsz éve veszek részt az egyesület életében, de azóta is rengeteget fejlődött az. Ehhez, ha mi is hozzájárulhattunk egy kicsit, akkor elmondhatom, hogy elégedett vagyok. Természetesen rendszeresen vannak összejövetelek, évente tartunk közgyűlést, ahová a helyi csoportok, szakosztályok delegálnak tagokat. Ezen kívül van tanácsadó testületi ülés is minden ősszel. Ilyen tematika alapján, ebben a formában, ilyen sokan azonban ritkán találkozunk egyszerre. Ez egy különleges alkalom volt, megadták a módját, nagyon sokrétű volt a program is.

– Beszéljünk egy kicsit az egyesületről, annak fejlődéséről. Milyen tevékenységek zajlanak a szervezetnél?

– 1974-ben alapították az egyesület, s jó, hogy megszületett az igény erre. Itt megemlíteném Rakonczay Zoltánt, aki az 1. számú tagsági tulajdonosa volt, sajnos ő már nincs közöttünk. Neki köszönhetjük az egyesület létrejöttét. Nyolc szakosztály van, ma már messze nem csak madarakról szól a történet, hanem az élőlények számos csoportját fókuszba helyezik. A szakosztályok azon dolgoznak, hogy minél jobban összefogják az egyesület tevékenységét. És vannak helyi csoportok, melyek helyi szinten igyekeznek hozzáadni, hozzátenni a madárvédelemhez. Próbálunk minél változatos programokat is szervezni, részt venni a monitoring tevékenységben, amikkel tudjuk segíteni a továbbhaladást.

– Milyen feladataitok vannak?

– A fél évszázad során milyen eredményeket ért el az MME a madártan- és természetvédelem területén?

– Nagyon sokat! Eszembe jut például az Év Madara program, az idén megválasztott kerecsensólyom már harmadszor „nyeri el” az elismerés. Ez azért fontos, mert a ragadozómadarak száma, így a kerecsensólyomé is a nyolcvanas években nagyon lecsökkent, peremvidékekre szorultak. Már akkor fészekőrzéseket szerveztek az MME szakemberei, így kezdtek újra elterjedni a madarak nagyobb számban. Hasonló akciókat szerveztek a parlagi sasok esetében is. Ezek nagyon fontos sikerek. De hogy ne csak a madarakról beszéljek. Létezik például egy rákosi vipera védelmi központ is, ahol személyesen én is jártam, ott is megfeszített munka folyik. Mára ott tartunk, hogy a viperák száma megnőtt, s azok be tudják népesíteni a területeket.

– Talán a kígyóktól félő emberek ezt nem mosolyogva figyelik, de azt mindannyiunknak be kell látni, hogy minden fajra szükség van...

– Szemléletváltásra van szükség elsősorban. Például ez a rákosi vipera, egy aprócska kígyó, mely ugyan mérges, de a marásába nem lehet belehalni, nem igazán kell tartani tőle. Ha régen a tájban élő emberek tudtak vele együtt élni, akkor nekünk is meg kellene tanulnunk.

– Milyen eseményekre lehet számítani a jubileum kapcsán?

– Országosan sokfélére. Mi helyi szinten is készülünk, tervben van például egy madarásztábor. Igyekszünk mi is aktívan hozzátenni a sikerhez. A mi helyi csoportunk egyébként ugyanabban az évben alakult, amikor a nagy egyesület, Lőrincz István irányításával. De meg kell említenem Urbán Sándort, aki rengeteget tett a természet- és madárvédelemért.

– Milyen kihívásokkal kell szembenézni?

– Melyek az egyesület további céljai?

– Természetvédelmi kihívások mindig lesznek, mindig csak a következőt látjuk, így azt kell megoldani. Aztán lesznek továbbiak. Ezek megoldása a cél. Helyi szinten a célunk, hogy csatlakozzanak hozzánk fiatalok, hozzanak ötleteket a területeink védelme érdekében. És szeretnék továbbítani az üzenetet, hogy az emberek legyenek nyitottak a természet felé, próbálják megérteni azt. Minél több időt töltünk a természetben, megértjük, hogy nem csak mi vagyunk a világon.

A podcast megtalálható a Szoljon.hu Youtube- és Spotify-csatornáján is.