Három kérdés, három válasz – Haris Attilával beszélgetünk

– Nehéz szívvel hagyta ott a Balmazújvárost?

– Remek közösséget alkottunk, emiatt nagyon fog hiányozni az ott eltöltött időszak. A kiesés ellenére is amondó vagyok, hogy jó szezont futottunk, ugyanakkor a szerencsével mindvégig hadilábon álltunk, így hiába próbáltunk belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba, nem sikerült.

– Most azonban egy új fejezet kezdődik az életemben, igyekszem kizárólag arra koncentrálni.

– Manapság ritkaságszámba megy, ha egy játékossal négyéves szerződést köt egy klub. Ezek szerint nagyon akarta Önt a Debrecen…

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert válogathattam az ajánlatok közül. Először a külföldieket vettem sorra, mert nem titok, előbb-utóbb szeretném próbára tenni magam odakint.

– Eközben több élvonalbeli magyar klub is megkeresett, élen a Debrecennel, és mindegyik mihamarabbi választ várt tőlem. Nagyon kivárni nem érdemes ilyenkor, mert az ember könnyen a két szék között találhatja magát.

– A DVSC filozófiája már kezdettől fogva szimpatikus volt nekem, így nem is sokat hezitáltam. Nem mellesleg, versenyképes csapatról van szó, amellyel jó eredményeket érhetek el.

– Mik lehetnek a reális célkitűzéseik az előttünk álló szezonra nézve?

– A Ferencváros és a Videoton kimagaslik az NB I-ből, nagy valószínűséggel ismét kettejük között fog eldőlni a bajnoki cím sorsa, de ez még nem azt jelenti, hogy verhetetlenek lennének.

– Nekünk viszont elsősorban nem velük, hanem a többi kilenc csapattal kell felvennünk a versenyt, amiben egy jó kezdés aranyat érhet. Persze, az idény hosszú, ezért sok mindennek kell összejönnie ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, de az edzéseken tapasztaltak megerősítettek abban, hogy mindenki nagyon motivált, éhes a sikerre, ami engem is bizakodóbbá tesz, hogy a végén odaérhetünk a harmadik helyre.