2019.06.05. 17:30
Leskó László a legextrémebb megméretéseken is rajthoz áll
Mosolyogva kér elnézést a késésért, hiszem úton-útfélen megállítják az ismerősök, barátok, hogy kifaggassák. Van, akiből döbbenetet vált ki, mások csodálják az elért eredményeiért, és roppant kíváncsiak a nagy titokra: vajon hogyan csinálja? Leskó Lászlóval, a megyeszékhely ismert asztaliteniszezőjével és kiemelkedő Ironman-távok teljesítőjével beszélgetünk.
Az Ironman versenyek egyik fontos eleme a kerékpározás. Szerencsére László ebben sem tartozik a rossz versenyzők közé.
Forrás: Beküldött fotó
– Van, aki őrültnek tart, mások csak azt szeretnék tudni, hogyan csinálom. Ha kitűzöl egy célt, amihez van kitartásod, és még családi támogatást is kapsz hozzá, biztosan el tudod érni. Én legalábbis ebben hiszek… – kezdi az elszánt férfi.
Laci május végén teljesítette a Balatonkenesén rendezett Balatonman speciális távját. A versenyen több mint hétszázan indultak, ám a jelentkezőknek csak töredéke választotta a leghosszabb útvonalat.
Célba érni pedig még kevesebbek kiváltsága volt. A különlegesnek és extrémnek számító versenyen az indulóknak úszásban, kerékpározásban és futásban kellett bizonyítaniuk rátermettségüket.
– A víz elég hűvös volt, egészen pontosan tizennégy fokos. Így az úszás nagyon komoly feladat, nemcsak fizikai de mentális értelemben is. Persze neoprén védőruhát viselhettünk, sőt ez tizenhat fokos vízhőmérséklet alatt kötelező kiegészítő – avat be lelkesen.
A hétszázötven méteres táv megtétele után százhatvanöt kilométer kerékpározás következett, majd tíz és fél kilométer futással fejeződött be a speciális szakasz. Az ember ámulva hallgatja a számokat, a teljesítményt.
A kérdés valóban jogos: mégis hogyan csinálja, honnan az energia? Egyáltalán mikor döntött úgy, hogy belevág ebbe a nem mindennapi kalandba? A versenyző az okokról is őszintén vall.
– Amikor betöltöttem az ötvenet, valami megváltozott. Közhely, de így van. A fiam akkor huszonöt volt, így kitaláltuk, hogy együtt csinálunk valami igazán emlékezeteset. Nos, az irány nagyon extrém lett, de ezt egyikünk sem bánja! A határaink feszegetése különleges élmény, azt hiszem, leginkább ezért vágunk neki újra és újra.
Az apa-fia páros 2014-től számos Spartan és Ironman versenyen vett részt. Egyik legemlékezetesebb megméretésüknek a RedBull 400 kihívás bizonyult. Ennek helyszíne az osztrák Bischofshofen volt. A versenyzőknek a négyszáz méteres síugró sáncon kell fölfelé „futniuk”, amit átlagosan nyolc perc alatt teljesítenek.
Fotó: Beküldött fotó
A pálya olyan meredek, hogy szinte négykézláb haladnak rajta. Egyszerre hetvenöt induló rajtolhat el, akiket ötvenméterenként alpinisták figyelnek. Bármilyen probléma esetén azonnal kisegítik a versenyzőt a pályáról, hogy elkerüljék a baleseteket.
Persze a bámulatos és veszélyes erőpróbákra mindenképpen szükséges alaposan felkészülni. A legtöbb rendezvény előtt szerződést írnak alá a résztvevők, mely számos ponton kitér a jelentkezők testi épségével kapcsolatos saját felelősségre.
Laci elmeséli, hogy a Balatonmant megelőző hétvégén lehetősége volt részt venni egy nyílt vízi versenyen a Velencei-tónál. A tizenkét fokos vízben úszva sok minden megfordult a fejében.
– Az első az volt, hogy lefagyok, majd begörcsölök, végül infarktust kapok! Ám mivel egyik sem történt meg az első száz méteren, utána már nem aggódtam – meséli nevetve.
És ennek a „bemelegítésnek” a balatonkenesei megméretésen is nagy hasznát vette. A férfi elmondja, hogy igazán kedveli a versenyek hangulatát is. Ezt a műsorvezetők biztosítják, akik az indulók buzdításában szintén nagy szerepet játszanak. Bár talán nincs erősebb biztatás a család támogatásánál…
– A legutóbbi versenyre a lányom is elkísért. Nagy lendületet adott, ahogy azt kiabálta: „Gyerünk, apa!” Alapvetően mindenki aggódik értem, de amikor eredményt érek el, annak együtt örülünk. Elfogadják, hogy ez a szenvedélyem, és támogatnak, de mellette nagyon féltenek is.
Fotó: Beküldött fotó
És persze egymásból is erőt merítenek a versenyzők. Laci futott már együtt hetvenöt éves bácsival és Kokóval, az ismert bokszolóval, sőt találkozott egy nyolcvanéves ironladyvel is. Ezek az élmények szintén megerősítették abban a hitében, hogy valóban minden fejben dől el.
– Azt hiszem, az a titok, hogy a teljes távot részekre kell osztani gondolatban. Ezeket a kis célokat könnyebb elérni, az apró sikerélmények pedig előrevisznek. Útközben egyébként eléggé kiürül az ember agya, hiszen alapvetően monoton tevékenységet végzünk – meséli László, akinek élményei tehát jelentős szemléletformálást hoztak számára.
Legmeghatározóbb élménye is egy extrém szituációhoz kötődik. – Tavaly voltam egy evezős túrán, és úgy jöttem haza, hogy lesérültem. Az orvos azonnal kórházba küldött, négy napot töltöttem ott.
– Ez igazán sokat alakított rajtam. Arra jöttem rá, hogy az ember önérzetessége másodlagos, és bizony nagyon kell örülni az életnek!
Szerencsére sikeresen felépült, s már most a következő célon töri a fejét. Minden bizonnyal hallunk még extrém kihívásairól a jövőben is…
A pingpongban is remekel, pihenni viszont csak aktívan tud
A pingpongban is remekel. Gyermekkorától kezdve forgatja az ütőt, az évek múlásával végigjátszotta az összes bajnoki szintet. Jelenleg egyéniben, kategóriájában a legjobb tíz között van az országos ranglistán. Idén részt vesz a budapesti veteránasztalitenisz-Európa-bajnokságon. Az eseményen százhuszonhat asztalnál, közel háromezer versenyző mérkőzik meg egymással.
Amikor László éppen nem valamilyen megméretésre készül, akkor is az aktív pihenést részesíti az előnyben. Szívesen tanul meg új dolgokat. Sőt! A szülinapok is inkább az élményszerzésről szólnak már.
Egyik alkalomra például különleges ajándéka volt az úgynevezett flyboard kipróbálása. A vízsugárral működő szerkezet hasonlóan néz ki, mint egy snowboarddeszka. A rögzített lábtartó lehetővé teszi, hogy viselője stabilan álljon rajta.
László nagyon élvezte az új sportot, elmondása szerint megfelelő egyensúlyozással jól irányítható, persze kell néhány esés, hogy ezt megtanulja az ember.
