Műtét és hosszú kihagyás előtt áll a szajoli Haris Attila

– Hatalmas dráma után búcsúztak az élvonaltól. Ön szerint mi vezetett idáig?

– A sorozatos rossz döntések mind a csapat, mind a játékosok és igazából mindenki részéről, aki a klub körül dolgozott. Nehéz erről olyat nyilatkozni, ami minden igényt kielégít. Tényleg nüanszokon múlt, mert a legtöbb vereségünk egygólos volt. Rengeteg buta hibánk volt ebben a szezonban, és erre nem tudom, mi a magyarázat. Talán több ember is „jóllakott” a tavalyi bronzérem után, de még egyszer mondom: nem tudom a választ. Hozzá kell tenni, a jelenlegi NB I. rendkívül kiélezett, három rossz meccsel a kiesőzónába kerülhetsz, míg három győzelemmel a dobogóra. A leginkább fájó egyébként az, hogy a Kaposvár ellen elvesztettünk összesen hét pontot, aminek csak egy része is elég lett volna a bennmaradáshoz. Debrecen nem másodosztályú csapatot érdemel.

– A huszonhetedik fordulóban, épp a Kaposvár ellen sérült meg a válla, ennek ellenére pályára lépett a Paks elleni utolsó bajnokin. Hogyhogy vállalni tudta a játékot?

– Mindez onnan indult, hogy három napot hagytam ki teljesen azután, hogy megsérültem. Utána elkezdtem ismét futóedzéseket végezni Száraz Ádámmal, az erőnléti edzőnkkel, hogy minél jobban formában tartsam magam, és mire eljön a műtét, ne legyek leépülve. Aztán már a csapattal is együtt dolgoztam, amikor kontakt nélküli feladatok voltak, és egyszer felmerült bennem és a stábban is, hogy hátha mégis pályára tudnék még lépni a szezonban. Csináltunk egy vállrögzítőt, így az utolsó bajnokin ott lehettem, hogy segítsem a csapatot. Sajnos ez előbb nem valósulhatott meg, mert korábban mindig éreztem fájdalmat a vállamban futás közben.

– Végül nem tudtak nyerni, a mérkőzés után pedig a pályára özönlöttek a szurkolók. Ezt hogyan élte meg?

– Szaladtak felénk, követelték a mezünket, ami egyrészről jogos, másrészről viszont túlzás. Ha ijesztő, ha nem, azért megértem őket, mert nem ezt érdemelték az egész éves teljesítményükért, mindenhová elkísérték a csapatot, és a Paks ellen is csodás hangulatot varázsoltak. Én a lefújás után a saját egészségemet féltettem, nehogy a vállammal valami történjen, így egyből levettem a mezt, és odaadtam nekik.

– Visszatérve a sérüléséhez: mikor térhet vissza?

– Úgy beszéltük meg, hogy július 10-én műtenek meg. Az orvosok először azt mondták, hogy a visszatérés hat-kilenc hónapot vehet igénybe, de azt hozzá kell tenni, hogy ez inkább a kézilabdára vagy a vízilabdára vonatkozik, ahol sokkal jobban igénybe van véve a váll. Én reménykedem benne, hogy október végén, november elején, amikor megszületik a gyermekünk a párommal, már százszázalékos leszek, és majd a pályára is visszatérhetek. Egyébként szerettem volna minél előbb kés alá feküdni, de várni kellett hat hetet, mivel amíg gyulladás van a vállamban, addig a műtét több kárt csinál, mint hasznot. Azzal, hogy vártunk vele, valószínűleg a rehabilitáció időtartama is csökken.

– Sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy a másodosztályba is a Debrecennel tart-e. Hogy látja, marad?

– Még kétéves szerződésem van, és természetesen az a célom, hogy visszajuttassam a Debrecent az élvonalba. Ha már a kiesésnek részese voltam, akkor az lenne az igazi, ha tudnék segíteni abban, hogy a DVSC visszakerüljön arra a szintre, ahová való. Viszont azt le kell szögezni, hogy biztosat még nem tudok mondani, de a következő egy-két hétben eldől, hogyan tovább. Egyébként is nagy még a bizonytalanság a klubnál (az interjú készítése óta megtörtént a tulajdonosváltás, és a következő szezon költségvetését is nyilvánosságra hozták – a szerk.), például a játékoskeret terén, de sok időnk nincs, hiszen augusztus 2-án már rajtol a másodosztály.

Haris Attila névjegye

Született: 1997. január 23., Szolnok

Posztja: védekező középpályás

Nevelőegyesületei: Szajol KLK (2002–2008), Ferencváros TC (2008–2015)

Klubjai felnőttjátékosként: Ferencvárosi TC (2015–2016), Soroksár SC (2016–2017, kölcsönben), Balmazújvárosi FC (2017–2018), Debreceni VSC (2018–)

Legnagyobb sikerei: magyar bajnoki bronzérmes (2019), Magyar Kupa-győztes (2016), NB III.-bajnok (2016), Ligakupa-győztes (2015)

NB I.-es mérkőzései/góljai száma: 83/3