Fegyvernek VSE: céljuk, hogy minél több tehetséget neveljenek ki

– Elsősorban városunk gyermekeiből toborzunk. A játékosállomány mondhatni 99 százaléka hazai labdarúgó. Két-három gyermekünk van, aki a környező települések lakója. Örményes és Nagykörű egy-két focistapalántával képviselteti magát egyesületünkben. Természetesen szívesen látjuk a szomszédos települések gyerekeit is, ha kedvük van az egyesületünkben sportolni – kezdte Faragó Zsolt, a Fegyvernek VSE technikai vezetője. – Körülbelül 120–130 igazolt játékosa van az egyesületnek. A legfiatalabb ötéves, míg a legidősebb már a 44. életévét is betöltötte.

– Hogyan foglalná össze a Fegyvernek utánpótlásának felépítését?

– Minden korosztályunk külön edzővel készül. Jelenleg hét képzettséggel rendelkező fegyverneki trénerünk van. Azt gondolom, szakmailag jó kezekben vannak a gyerekek. A legkisebbekkel heti egy-két edzésen próbáljuk megszerettetni a labdarúgást, ezáltal bevonzani őket a futball vérkeringésébe. Az U9-től kezdve már próbáljuk az edzések számát úgy növelni, hogy az a korosztályi sajátosságoknak és szakmai fejlődésnek is megfeleljen.

– Miben mérik az eredményeket, sikereket a klubon belül?

– Azt gondolom, az eredményeket nem a bajnoki tabellán elfoglalt helyezésekkel lehet lemérni, noha ezen a téren sincs szégyenkezni valónk. Sokkal inkább fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek a korosztályuknak megfelelő szinten, vagy ha lehet, afölött teljesítsenek, hisz nekünk, utánpótlásedzőknek az a feladatunk, hogy meglássuk a tehetséget, és gondozzuk azt. Tehetségek márpedig vannak! Edzőink ezért mindent megtesznek, hogy a képességét mindenki kamatoztatni tudja, és ha lehetősége van, magasabb szinten is megmutathassa magát.

– Milyen példát tudna ezzel kapcsolatban felhozni?

– Természetesen nálunk is van kiemelkedő korosztály. Jelenleg az U16-os gárdánk az, amelyben több játékosunk is nagyobb csapatok látókörébe került. Zsolczai Gábor Lajos épp a napokban került a Debreceni Labdarúgó Akadémiához, de egy éve épp ebből a korosztályból Nagy Szabolcs került a hajdúsági együtteshez. De rajtuk kívül is lehetnek még távozók a korosztályból magasabb osztályba. A fiatalabbak közül is adtunk már játékost a Szolnoki MÁV FC-nek is. Talán ezek azok a dolgok, amik az utánpótlásban eredménynek számítanak. Természetesen azon fiatal focistákról sem szabad lemondani, akiknek nem adatik meg ilyen lehetőség, hiszen ők fogják majd alkotni a valamikori felnőttcsapatunkat.

– Milyen feltételek, körülmények között készülnek?

– A taokorszak elindulása óta egy előre megtervezett úton haladunk. Első körben a pályázatunk nagy része a sporttelepünk fejlesztését foglalta magába. Joggal mondhatom, hogy a falusi futballpályánkból pár év alatt egy komplex sportcentrum épült. Természetesen ehhez kellett, hogy az önkormányzatunk és a hazai vállalkozóink, támogatóink partnert lássanak egyesületünkben. Öröm látni a gyerekek arcát, amikor egy-egy tornára vagy mérkőzésre mosolygó arccal érkeznek egyen­szerelésbe öltözve. Arra külön figyeltünk egy-egy pályázatunknál, hogy támogatóink lássák, maradandó dolgokba fektetik be a felajánlott pénzüket. Sokáig egyetlen fillér személyi juttatásra sem pályáztunk. Hála az égnek, mára odáig jutottunk, hogy már az edzőink is kapnak egy csekély juttatást munkájukért.

– Milyen elvárások vannak támasztva a kicsik és nagyok felé?

– A kicsiknél mindenképpen az a cél, hogy sportolóknak neveljük őket, és felnőttkorukra is megmaradjanak a labdarúgás mellett. Akiben a kellő alázat és tehetség is megvan, úgy dolgozik, hogy magasabb szinten is tudjon játszani, azt mindenképpen segítjük a továbblépésben. Ezért öröm, hogy a debreceni akadémiánál vagy a Szolnoki MÁV-nál is képben vagyunk. A nagyoknál a cél, hogy méltóképpen képviseljék városunkat, hozzáállásukkal példát mutassanak a kicsiknek, hisz biztos vagyok benne, hogy minden fiatal labdarúgónk szeretne egyszer a fegyverneki felnőttcsapatban játszani.

– A női futball mennyire népszerű önöknél?

– Nálunk 10–15 hölgy tölti szabadidejét a futballal. Külön öröm, hogy utánpótláscsapatainkban is szerepelnek lányok, akik között szintén van tehetséges labdarúgók. Van olyan lány, aki a fiúk között is kiemelkedő teljesítményével hívja fel magára a figyelmet, előtte szép jövő állhat. Sokan elbagatellizálják a női futball létjogosultságát és fontosságát. Én az ellenkezőjét gondolom. A női futballal kisgyerekeket, fiatal futballistákat nyerhetünk azáltal, hogy a barátnőket, feleségeket vagy épp az anyukákat a pályákra csábítjuk.

A sportcsarnok még hiányzik

Természetesen náluk is van olyan dolog, ami hiányzik. Egy sportcsarnok mindenképpen elkelne a településen. A taopályázat keretében kétszer is nyújtottak be kérelmet sportcsarnok építésére, de mindkétszer elutasították kérelmüket. De nem adják fel, bíznak benne, hogy előbb vagy utóbb ez is megoldódik.