Fókuszban a család és a sport

– Isten éltesse sokáig! Tudjuk, hogy jól van, hiszen az M4 Sporton rendszeresen látjuk és halljuk a hangját a röplabdameccsek szak­kom­men­tá­toraként.

– Köszönöm, hogy nem felejtkeztek meg rólam szülővárosomban. Sajnos a kor nem érdem, hanem állapot. Endre bátyám szokta mondani, mikor hogylétük felől érdeklődöm, hogy „korszerűen” él. Szerencsére jól vagyok. A tévés szereplésemről annyit, hogy igyekszem felkészülni a mérkőzésekre, igen jó a kapcsolatom az edzők és a játékosok többségével.

Minden bizonnyal én vagyok a legidősebb ebben a műfajban. Érezni fogom, ha abba kell hagynom a tévés munkát.

– Az edzői pályám lényegi részét is akkor fejeztem be, mikor kétszer nyertünk bajnoki aranyérmet a BSE hölgycsapatával. 

– Ha már a bajnoki címet említette, a kalendáriumok szerint nemcsak női, hanem férficsapattal is nyert bajnoki címet. 

– Igen, a szegedi férficsapattal is nyertünk bajnoki aranyat, de erre még térjünk vissza később! Mellettem csak két kiváló szakember, Jókay Zoltán és Szasa Nedeljko­vics dicsekedhet hasonló szép eredményekkel.

– Azt tudjuk, hogy Szolnokon kezdte pályafutását testnevelő-­edző édesapja irányításával, majd utána a Csepel bajnokcsapatában szerepelt, később mégis visszatért Szolnokra. Miért? 

– Döntőek voltak számomra a Csepelen eltöltött évek, hiszen klasszis játékosok közt fejlődtem, a csapat pedig hazai és nemzetközi szinten is szárnyalt a 70-es években. Természetesen a világ egyik legjobb támadója, az együttes motorja, Buzek László nélkül ez nem ment volna. Azért tértem vissza, mert egyrészt megoldották a lakásgondjaimat, másrészt Endre bátyám, aki ugyancsak játékos és edző is volt, biztatott, hogy csináljunk egy jó kis csapatot. Az ötletet tett követte, sikerült az élvonalba jutnunk a Vegyiművek gárdájával, amivel meg is kapaszkodtunk.

A szurkolók is megszerették a csapatot, nem volt ritka, hogy ezer–ezerkétszáz néző előtt játszottunk a Tiszaligetben.

– Egykori játékostársaimmal, Péter Ferivel és Szűcs Tibivel ma is jókat szoktunk beszélni a régi szép időkről. 

– Később mégis váltott, edzőként már Szegeden tűnt fel. Ezt hogyan csinálta? 

– Úgy éreztem, hogy váltanom kell, 1978-ban családostól mentem Szegedre. Két év múltán már az NB I.-be jutottunk a Délép gárdájával. A következő években már sorra gyártottuk a jobbnál jobb eredményeket. Többek között két bajnoki címet és négy kupa­győzelmet is szerzett csapatunk. Közben én lettem a férfiválogatott szövetségi kapitánya, szép eredményeket értünk el, még az Eb-re is kijutottunk. Majd újabb váltás következett 2008-ban, amikor Budapestre költöztünk a családommal. 

– Szolnok és Szeged után Buda­pesten is együtt a család? 

– A nejemmel Budán élünk, szerencsére Emese lányomék közel laknak hozzánk, így Szonja, Panni és Noa Liza nevű unokáinkkal naponta találkozunk, imádjuk őket. Közülük Szonja aerobikban többszörös korosztályos bajnok, múlt évben világbajnoki hatodik volt csapatban, míg Panni elkezdte tanulni a röplabdát. És még nem beszéltem a fiunkról, Leventéről, aki a feleségével Angliában él. 

– Visszakanyarodva a sport­pályafutására, melyik eredményére a legbüszkébb? 

– Játékosként arra, amikor 1970-ben bajnokok voltunk a csepeli gárdával. Edzőként pedig az első szegedi bajnoki címünkre, amit 1995-ben nyertünk a csapattal. Talán sokan nem is tudják, hogy ez volt a szegedi sport első csapataranyérme. A döntő után háromezer ember hajnalig ünnepelt bennünket. Még annyit, hogy csalódások, keserűségek sokszor törték meg a munkámat, de csak a szépre emlékezem, mert abból sokkal több jutott nekem. 

Névjegy: Nyári Sándor

Született: 1947. március 6., Szolnok 
Kiemelkedő eredményei. Játékosként: bajnok (1970), 3x MNK-győztes (1970, 1971, 1972). Edzőként: 4x bajnok (1995, 1996, 2009, 2010), 5x MK-győztes (1993, 1995, 1996, 2001, 2010), az év röplabdaedzője (1995, 1996, 2009, 2010), Európa-bajnoki szereplés (2001)