Erőteljes kezdés után komoly visszaesés jellemezte a JFC szezonját

Ritkán látható mélyrepülésbe kezdett a Német Gyula vezette Jászberény a téli felkészülést követően. Az ősszel ugyanis még a legjobban teljesítő megyei csapatunk volt a hetedik helyezésével (tíz győzelem, két döntetlen és nyolc vereség). A szokásos pihenőidőszak alatt azonban több alapember is távozott. 

– Nem szakmai, hanem anyagi okok miatt voltunk kénytelenek elengedni több meghatározó labdarúgónkat a nyáron, illetve a télen is. Nem kaptuk meg azt a támogatást a várostól, ami egy NB III.-as gárdához szükséges, s ez a kihátrálás gyakorlatilag egy hosszabb folyamat vége volt. 

Így nagyon nehéz csapatot egyben tartani, pláne építeni.

– Elnökünknek, Gottdiener Lajosnak le is kellett csökkentenie a büdzsét a biztos működés érdekében – kezdte Német Gyula edző, majd a téli átigazolásokról is szót ejtett. 

– Ennek ellenére is sikerült egy jól szereplő együttest összeraknunk őszre, de abból sajnos négy karakteres, jó futballistát is elveszítettünk a télen. Eligazolt Sebastian Bo­ni­ca kapus, Aranyos Mózes, Asztalos Dávid, de ideveszem Erdős Gábort is, aki maradt ugyan, de nem tudott úgy edzeni velünk. Rettentően hiányoztak, nemcsak a pályáról, hanem az öltözőből is. Főleg az utóbbi erény hiányzott az érkezőkből. Pótlásuk ezért nem igazán sikerült, plusz a helyi fiatalok előtérbe helyezése rányomta a bélyegét a tavaszi teljesítményükre. 

Keretünk tudása így alaposan meggyengült.

– A tavaszi eredmények ismeretében ez tökéletesen látszódott: az együttes tizennyolc forduló alatt nem tudott mérkőzést nyerni (!), s mindössze három egységet gyűjtött. Ugyanakkor az is szembeötlő, hogy a tizenöt vereségükből csupán két meccsen szaladtak bele többgólos pofonba (a DEAC ellen 4–0, ill. a Salgótarján elleni 6–1), a többi összecsapás szoros csatákat hozott. 

– Sokszor kikaptunk, de az esetek többségében nem futballoztak le minket. A kialakult helyzetünk ellenére a játékosoktól mindig elvártam, hogy tegyenek meg mindent, így az akarattal nem is volt gond. Dolgoztak becsülettel, de a minőség és a tudás sajnos nem volt meg. A DEAC elleni vereség például az eredmény ellenére a mutatott játék szempontjából az egyik legjobb volt részünkről. 

Az SBTC elleni kiütést követően viszont bennem is sok kérdés merült fel, megviselt eléggé. Teljesen szétestünk, és bár az ellenfél kiesett, remek tavaszt produkált.

Az, hogy mennyire sikerült gyengére a JFC féléve, azt a Tállya elleni 3–1-es veresége mutatta, hiszen a kieső klub egyetlen sikerét pont a jászságiak ellen szerezte. Elgondolkodtató viszont, hogy a három berényi iksz mind jó erőkből álló (Tiszaújváros, Kisvárda II., Füzesgyarmat) együttesek ellen jött össze a legénységnek. 

– Nagyon nehezen emésztettem meg a tállyai vereséget, ott a végére estünk szét. A döntetlenjeink pedig mutatják, hogy eljutottunk azért olyan szintre, hogy nagyon sok ziccert kidolgoztunk, de annak értékesítése már tudás és kvalitás kérdése. Sok egygólos vereségünknél is az első félidők nagy része a miénk volt, de szerzett gól nélkül nehéz. A pont- és szögletrúgásaink sem jelentettek veszélyt az idényben. 

A fiatalokkal teletűzdelt csapatot többször sújtotta sérüléshullám, a megmaradt húzóemberek kiesésével (akár eltiltás miatt is) pedig látványosan nem tudott mit kezdeni a végül 16. helyen végző gárda. Az edző elmondása szerint sokat tanult a történtekből, és sajnálja, hogy a szakma kicsit a háttérbe szorult. 

– Volt, aki most játszott először harmadosztályú felnőtt­meccsen. Nyilván csodát nem vártam a fiataloktól, de sok játékos részéről nem azt kaptam, amit vártam, csalódást is okoztak páran. A 17 éves Varga Lászlót azonban kiemelném, szép jövő előtt állhat – zárta elemzését. Jelenleg úgy néz ki, megoldódni látszik a felnőttcsapat körüli bizonytalanság, amire az elmúlt évekbeli szereplése, az őszi bajnoki, illetve Magyar Kupa-menetelése miatt rá is szolgált.

Csapatszinten kellett volna több

Szőllősi Ferenc, a JFC rutinos csapatkapitánya ekképp látta tavaszi szereplésüket. 

– Mivel a télen megváltunk több meghatározó játékostól, tudtuk, hogy gyengébbek leszünk, de szerintem erre nem számított senki. Biztosan másabb lett volna, ha a Hidasnémeti elleni első meccsen győzelemmel indulunk, de nincsen ha... Szépen lassan egyre lejjebb nyomtuk magunkat mentálisan, melynek persze több összetevője van.

Borzasztó volt hétről hétre győzelem nélkül elhagyni a játékteret, főleg úgy, hogy többször apró nüanszokon múlott a jobb eredmény, de ilyen a futball.

– Valószínűleg csapatszinten kellett volna többet tennünk érte. Nehéz külön a saját teljesítményemet értékelni, ezt az edzőmnek meghagynám. Volt pár apróbb sérülésem, de szerencsére nem fizikális gondom volt, hanem inkább rúgások miatt, illetve a kemény pályáknak köszönhetően.