Keretbe foglalta az őszt a Tiszafüred

Felemás félévet, de mégis az utóbbi három NB III.-as szezon legjobb időszakát tudhatja maga mögött a Tiszafüredi VSE labdarúgó-csapata.

Jegesi László

Szabó Viktorékat (sárgában) sem kerülte el a hullámvölgy, ám egységesek maradtak

Fotó: Pesti József

A mostani szezon első felében a tervek szerint teljesítettek a Tiszafüred játékosai, a hatvani vereséggel azonban megtorpant az addig jól haladó szekér. Az utolsó két találkozó viszont újból a korábbi játékot idézte, a Karcag elleni idegenbeli siker pedig vissza is repítette Dorcsák Zoltán együttesét a mezőny első felébe.

Az előrehozott “tavaszi” fordulóban aratott győzelem – amellett, hogy a dobogó felé kacsintgató Karcagot oda-vissza sikerült felülmúlni – azt is jelenti, hogy két pontra megközelítették a megyebeli riválist a tabellán. Mivel a nyitótalálkozón is legyűrte a kunsági együttest a Füred, gyakorlatilag keretbe is foglalták szereplésüket. A szezon eleje tehát jól sikerült, mint ahogy a folytatásban is szépen csipegették a fiúk a pontokat.

A nyerhető mérkőzéseket rendre abszolválták, hozták a hazaiakat, de idegenben sem vallottak szégyent.

Általában több gólt lőttek Skulka Botondék, mint ellenfeleik, a hetedik fordulóban történt meg először, hogy nem zördült meg hálójuk. Igaz, a Hajdúszoboszló elleni meccsüket így sem nyerték meg, ez volt az első otthoni pontvesztésük. Amelyet azután követett több is, ám ekkortájt idegenben kezdtek el vitézkedni a fiúk. Még egyszer, a Kisvárda ellen tudták megóvni kapujukat a góltól, a folytatásban azonban nemcsak támadásban, védekezésben is rendkívül gólképesnek bizonyultak.

A tizenegyedik fordulót követően keletkezett rés a pajzson, Dorcsák Zoltán edző szerint a visszaesésnek több oka is lehetett.

– Bennünket sem került el a hullámvölgy, kétségkívül figyelmetlenebbek lettek a játékosok a mérkőzéseken. Az energiaválság az egyesületet is sújtotta, nem tudtunk a megszokott módon edzeni sem.

Hatvanban négyet rámoltak be nekik, de a hazai találkozóikon is két alkalommal kaptak három gólt, a DVSC második csapata pedig öttel terhelte meg Tajti kapuját, amiből ugye gombócból is sok. A csapategységet azonban kiválóan példázza Dorcsák szerint, hogy a tiszafüredi gárda átvészelte a hét körön át tartó ínséges időszakot, és az utolsó két fordulóban megmutatta, hogy miért is tart ott ma, ahol. A meglepetésekre is képes Sényő ellen csak azért nem lőttek több gólt, mert szinte mindent kihagytak a támadók, míg a Karcag ellen újfent hatalmas akaraterőről és alázatról tettek tanúbizonyságot.

A hazai mérleg lehetne kicsit jobb, de az idegenbeli ötvenszázalékos teljesítmény bőven ellensúlyozza ezt. Az összkép és a sikeres végjáték minden érintett lelkének jót tehetett, így minden bizonnyal tettre készen várják majd a folytatást.

Az egyéni értékelésben az edző kiemelte: nagy érvágás volt Kalóz Ádám és Vincze Patrik kiválása, akiket azonban jól helyettesített Baranyi Bence. Örömteli volt Szövetes Krisztián hosszú kihagyás utáni visszatérése, mint ahogy Tajti Bence kapus egyenletes teljesítménye, aki két ízben is büntetőt hárított a mérkőzések hajrájában, pontokat szerezve ezzel csapatának. A középpályán Mácsai László hat gólja sokat jelentett, Skulka Botond pedig nyolc találatot jegyzett, amellyel élete legjobb félszezonját produkálta. A fiatalok is kitettek magukért, kezdetben Csábi Milán, majd Karika Róbert, később Pintér Viktor jelentettek megoldást, de szerephez jutott egy-egy mérkőzés erejéig Illés Patrik és Varga Dániel is.