„Fontosabb az egészségem” – a vb-szereplésről lemondott, de céljairól nem a Szolnoki MÁV távolugrója

– A napokban Németh Mátyás 7 méter 76 centiméteres egyéni csúccsal nyerte a Magyar Nagydíj budapesti állomásának távolugró versenyét. Ismerős a távolság: önnek éppen ekkora a legjobbja, de mégsem lehetett ott a viadalon. Milyen érzés kívülről látni a többieket?

– Nem szívesen néztem úgy a versenyt, hogy én nem lehettem ott, hiszen ez egy jó lehetőség lett volna nekem is ugrani. De közben örülök is neki, jó azt látni, hogy fejlődik a magyar távolugró mezőny, ráadásul így a következő években tudjuk majd húzni, és minél jobb eredményekre sarkallni egymást.

– Az elmúlt évek legnagyobb magyar távolugró tehetségeként robbant be, ám idén február óta hiába kerestük a nevét a rajtlistákon. Mi történt?

– Sajnos a derekammal adódtak gondok... Szerencsére visszafordítható a dolog, nem kell műteni, és gyógytornával helyre lehet hozni. Két-három hónap múlva rendbe is jöhetek. Kockáztatni viszont nem akarok, így most kényszerpihenőn vagyok, rehabilitációs edzéseket végzek. Kérdés még azért a budapesti világbajnokság, de azt már kissé elengedtem.

– Elengedte?

– Egy kicsit igen, sajnos. Időszűkében vagyunk, mert a vb-hez már most is ugrani kellene. Fontosabb az egészségem. Jövőre egyébként is olimpiai év van, és ott az Európa-bajnokság is. Inkább ezeket célzom meg, Európában amúgy is jobb esélyekkel indulok. Ha egészséges leszek, és sikerül mindent szépen összerakni, még egy döntő is összejöhet. Idén júliusban tartják a felnőtt ob-t, amelyen meglehet, hogy odaállok 100 méteren, ahhoz meg is van a szintem. Szeptemberben pedig csapatbajnokság, amelyen már biztosan futni akarok, az ugrást viszont még nem biztos, hogy megkockáztatom.

– Említette a jövőt: milyen távlati célokat tűzött ki?

– Mivel 23 éves vagyok, még rengeteg időm van az atlétikában, tulajdonképpen ez az első igazi felnőtt évem. A célom a jövő évi Európa-bajnokság és az olimpia – utóbbi ugyan kicsit erős, de ki tudja, hátha kicsúszik egy 8,30-as ugrás... Los Angelesben, a 2028-as olimpián már fixen ott akarok lenni. Közben pedig stabilan nyolc méter feletti ugróvá szeretnék válni, nemzetközi szinten versenyezni, és ostromolni a magyar csúcsot.

– Egyelőre azonban a rehabilitációs edzései zajlanak, egy futó-ugró atléta esetében ezt hogyan kell elképzelni?

– Egy hónapig szigorúan semmi futás nem volt. Csak kiegészítő mozgások és felső testre erősítés zajlott. Utána elkezdtem óvatosan kocogni, majd lassan, de biztosan jönnek a futóiskolák, fokozófutások. Figyeljük, milyen terhelésnél jön fájdalom, szerencsére eddig semmi. A szögescipő ideje most, júniusban jöhet el.