Olimpiai-, világ és Európa-bajnok sportolók látogattak Jászberénybe

Több mint harminc éve alapították a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületét, amely létrejöttekor Boskovics Jenő sportújságíró által indított közvéleménykutatásra közel 126 ezer szavazat érkezett, és összesen 228 sportolót jelöltek a legnagyobbak közé.

Az alapító tagok között volt többek között Puskás Ferenc labdarúgó, Papp László ökölvívó, valamit Gyarmati Dezső vízilabdázó is. Eme neves névsorhoz csatlakozott Jónyer István négyszeres világ- és Európa-bajnok asztaliteniszező, és Dr. Hegedűs Csaba olimpiai bajnok birkózó is, aki 2001 és 2011 között az egyesület elnöki tisztségét is betöltötte.

– Akkoriban a Magyar Birkózó Szövetség elnöke voltam, épp az irodámban ültem, amikor szólt a titkárnőm, hogy egy küldöttség érkezett hozzám – emlékezett vissza kinevezésének körülményeire Hegedűs. – Nem értettem a helyzetet, de hamarosan kinyílt az ajtó, és megjelent Puskás Öcsi, Gyarmati Dezső és Kárpáti Gyurika. Azok a sportolók, akiken felnőttem, akiknek a versenyeit a rádióban hallgattuk édesapámmal. Fantasztikus érzés volt, hogy ők személyesen kértek fel az Egyesület elnöki pozíciójára.

A miskolci születésű Jónyer  is nagy rajongója volt az Aranycsapatnak, a játékosok újságokból kivágott fotóit ragasztották a szüleiktől kért gombokra, amikor pedig nem gombfociztak, akkor a grundon rúgták a bőrt, vagy a Diósgyőri VTK stadionjában voltak labdaszedők a csapat hazai mérkőzésein.

– Nagyon megtetszett a labdarúgás közege, de az iskolában volt egy ping-pong asztal, ahol a szünetekben elkezdtünk forgózni – mesélt a kezdeti sikereiről Jónyer. – Egy idő után a testnevelő tanároknak is feltűnt, hogy minden meccset én nyertem. Be is neveztek egy iskolák közötti versenyre, de mivel nem volt pénzünk ütőre, édesapám viszont asztalos volt, csináltattam vele egyet, a gumi helyett pedig hungarocellt tettünk rá. Mondanom sem kell, mindenkit megvertem.

Jónyár viszonylag későn, tizennégy évesen kezdte el az asztaliteniszt a DVTK csapatában, egy évvel később azonban meghívót kapott a serdülő magyar válogatottba, onnan pedig meg sem állt a páros, később pedig az egyéni világbajnoki címig.

Dr. Hegedűs Csaba édesapja révén került közel az élsporthoz, aki vívómester volt. Azonban 1956-ban kerékpárral disszidált Ausztriába, így a vívóleckék abbamaradtak. A testvérével kéredzkedtek be a  közeli gimnázium tornatermébe, ahol a birkózóedzéseket tartották.

– Történt egyszer, hogy édesanyámmal és testvéremmel Szombathelyen éltünk, a versenyt pedig Egerben rendezték – mesélt Hegedűs Csaba a kezdeti nehézségekről. – Az utazást még meg tudtam oldani, de mivel nem volt egy forintom sem, fogalmam sem volt, hogy három napon keresztül hol alszom, mit eszem. Végül mégis boldogan mentem haza, mert tussal vertem meg mindenkit, és megnyertem a versenyt.

Nemcsak fiatalon, hanem a felnőttek mezőnyében is gyakran fektette két vállra ellenfeleit, az 1971-es szófiai világbajnokságot úgy nyerte meg, hogy az összes ellenfelét tussal győzte le.

– Akarattal mindent el lehet érni – zárta az előadást a birkózó-legenda. – Nem elég, ha csak vágyakozunk valamire, ahhoz, hogy valaki eljusson addig, hogy az egész világot le tudja győzni valamiben, az embernek a teljes személyével, akaratával, minden akadályt leküzdő képességével már az edzéseken is meg kell tanulni a határterhelésen dolgozni.