Az ingyenes szertartás mindig egyénre szabott és egészen különleges. Az anyakönyvvezető maga a polgármester, aki abban reménykedik, ezek az esküvők tehetik ismertté a csöppnyi falut.
– Szerintünk az esküvő egy csodálatos szertartás – állítja Szendreiné Kiss Erzsébet, a település polgármestere és egyben anyakönyvvezetője is. – Az élet egyik legszebb eseményét ne „tegyük rá” a futószalagra, szánjunk rá időt, az legyen emlékezetes! Tiszainoka egy különleges eseményt kínál azoknak, akik nálunk szeretnék kimondani az igent – mondja Erzsike (a faluban mindenki így szólítja őt). Hogy mitől különleges egy inokai esküvő?
– Például attól, hogy kérésre a szertartást a Tiszán végezzük el, a település nemrégen felújított és munkába állított révhajóján, a Csámpán. Vagy a parton, a fodrozódó víz mellett. De ha úgy akarják a fiatalok, akkor akár autóban vagy víz alatt is összeadom őket – nevet a településvezető, aki azt állítja, nem ismer lehetetlent, minden „őrültségben” benne van.
– Egy-egy szertartás legalább ötvenperces, a végén pedig mindig egy játék van, melyben mint egy vőfély, „átvezetem” a párt a lakodalmi hangulatba. Amikor régészek esküdtek nálam, régészkedniük kellett, másnak egy csalfa menyecskét kellett elhessegetni az esküvő végén.
Erzsike az esküvőt „ajándékba” adja a pároknak úgy, hogy közben nem fukarkodik a díszletekkel. Volt, hogy kétszáz szál liliommal és ugyanennyi hófehér gyertyával ékesítette az egyébként egyszerű termet, mely a rengeteg virágtól és gyertyától egy varázslatos „kastéllyá” változott. De olyan is megesett, hogy hajnalban egy kungyalui napraforgótáblához autózott ki, hogy onnan szerezzen virágot. A díszítést maga a polgármester végzi néhány kollégájával. Az esküvő utáni fotózkodás is helyben történik: természetesen ezt is a településvezető szervezi, méghozzá a saját, igencsak mutatós kertjében.
Jelentkezők az esküvőre ma már az ország minden részéből érkeznek, például Budapestről, Iszkaszentgyörgyről, Szolnokról.
Egy esküvő, két temetés
Szendreiné Kiss Erzsébet anyakönyvvezető-polgármestert egyszerűen nem lehet zavarba hozni. Megesett, hogy egy szertartás kellős közepén az izguló vőlegény véletlenül szétrúgta a díszletet.
– Semmi gond – kiáltottam fel, majd én magam villámgyorsan megjavítottam mindent. Közben be sem állt a szám, szórakoztattam a násznépet és az ifjú párt. Egyetlen kellemetlen helyzetben volt csak részem, amikor a szertartáson egy menyasszony apukája lett rosszul, sajnos ő már nem is él. Ennek az éppen egy évvel ezelőtti esküvőnek a legszörnyűbb pikantériája azonban az, hogy azóta a menyasszony is meghalt, akit a család kérésére én temettem el.
– Nem ér véget a kapcsolatunk azzal, hogy összeadom őket. Én rendszeresen érdeklődöm hogylétük felől, hol született gyerek, hová költöztek, boldogok-e. Ez utóbbi kérdésre a válasz határozott igen, bár 2006 óta már egy „válásom” is van… – ingatja fejét Erzsike, akinek minden pár mintha a saját gyermeke volna.
Kérdésünkre, miért „éri” ez meg a polgármesterasszonynak, rövid gondolkodás után így válaszol: – Hosszú idő kellett, hogy rájöjjek: nekem ez a mindenem. Egyszerűen boldoggá tesznek az esküvők és remélem, másokat is. Ráadásul úgy vélem, ez egy remek „kiugrási” lehetősége Tiszainokának a névtelenségből. Reméljük, esküvőturizmusunk bár már elindult, mihamarabb szárnyalni is fog.
