Az önuralom a legfőbb erény a szolnoki vasúton dolgozó diákok számára

– Segíthetek? – fordul barátságosan egy idősebb utashoz Tóth Lolita diákmunkás. A férfi a vasútállomás jegyautomatáját vizsgálgatja, szemmel láthatóan tanácstalanul.

Ennek ellenére nem túl kedvesen, ám annál türelmetlenebbül hárítja el a felajánlott segítséget. A diáklány mosolyogva búcsúzik el tőle.

Mivel – úgy tűnik – most van egy kis időnk a beszélgetésre, szóba állunk a vasút két ifjú dolgozójával. Diákok még, 18 év körüliek.

A vasúttársaság 2004 óta foglalkoztat fiatalokat különböző, nem vasútszakmai munkakörökben, 8–12 órában. Szolnokon négyen teljesítenek szolgálatot.

Ők azok, akik elsősorban az automatás jegyek vásárlásánál és az állomáson történő eligazodásban segítenek az utasoknak – persze, csak ha igénylik azt.

Mint láttuk, nem mindenki.

– Két éve dolgozom a vasútnál. Korábban Budapestre voltam beosztva, az utóbbi időben Szolnokra – meséli az újszászi Sós Benedek.

A fiatalember már „rutinos” diákmunkás, akit azonban a kezdetekkor sem dobtak a mély vízbe. Ahogy minden fiatalt, őt is oktatásban részesítették.

Megtanulta például, hogyan kell kezelni az automatát és mi a teendő annak meghibásodása esetén.

– Ezeket a „technikai” dolgokat a legkönnyebb elsajátítani. Az utasok dühét kezelni sokkal nehezebb! – állítja.

Márpedig türelmetlen, bosszantó és udvariatlan utasból – vélekednek a diákok – bőven akad!

– Ha netán az automata elnyeli a pénzt, és se jegyet, se visszajárót nem ad, mi vagyunk az elsők, akikre rázúdítják az emberek a mérgüket – jegyzi meg Benedek, hozzátéve, nemrégen egy nagy darab férfit a pénztárnál kért meg arra, fáradjon a sor végére.

– Válaszul konkrétan rám lépett, megtaposott. Nos, ezekben az esetekben veszek egy mély lélegzetet és odébb megyek „pihenni”.

– Az ugyanis nem megengedhető, hogy visszaszóljak.

– Az üdvözlés sem mindenkinek erőssége – folytatja a fiatal.

– Megesett, hogy addig köszöntem valakinek, amíg leesett neki, mire akarom rábírni. A segítség utáni megköszönés is sokszor elfelejtődik...

Mint kiderül, a diákok a vonatkésésektől tartanak a leginkább. Amint a tájékoztatón megjelenik a 60–80 perces késés felirat, már tudják, hogy az egész napjuk a türelem gyakorlásáról kell, hogy szóljon.

Mert a magyarok bizony finoman szólva is igen rosszul kezelik ezt a helyzetet. Ami biztos tehát, hogy erre a munkára az az „ideális” diák, aki határozott fellépésű, remekül kezeli a konfliktusokat, és persze, az sem árt, ha jó megjelenésű.

– Nem, nem kezdtek ki még velem – fűzi hozzá nevetve a témához Lolita, bár elismeri, az, hogy „nőből van”, nem mindig előny.

Az utasok ugyanis egy kedves, törékeny lánynak hamarabb visszaszólnak, mint egy fiúnak.

Gyorsan elmesélik a diákok azt is, ne higgyük, hogy csak ilyen utasokkal találkoznak. Vannak igenis kedves, barátságos emberek, főleg a fiatalok között.

Az idősebbek egy része valahogy... fásult és morózus.

– Khm... bocsánat, rossz jegyet vettem az automatából. Mit csináljak most? – lép a diáklányhoz az a férfi, aki nemrégen még villámló tekintettel hárította el Lolita segítségét.

A diáklány – mintha mi sem történt volna pár perce – újra széles mosollyal válaszol a férfi kérdésére.

Többféle munkát ajánlanak

A MÁV-START a múlt évhez hasonlóan, idén is jelentős utasforgalomra számít a nyári balatoni idényben, ezért – az egyik iskolaszövetkezettel együttműködve – idén is várja nyári munkára a diákokat.

A társaság többek között állomási segítőket, idegen nyelvet beszélő nemzetközi információsokat, ügyfélszolgálati információsokat, kerékpárrakodót, a vonatok fedélzetén a kijelölt InterCity-kocsiban hangosbemondó-, a nagy balatoni zenei fesztiválok idején pedig segítő információs munkatársakat alkalmaz.

A vasúttársaság a teljes munkaidős minimális órabért meghaladó mértékű fizetést ad: tavaly az órabérek 750 forinttól 1100 forintig terjedtek, munkakörtől függően.