Ázott akácok

Múlt héten egyik alkonyatkor csapta meg az orromat az egy éve nem érzett illat. Felpillantottam és láttam, akácfa alatt haladok el. A virágfürtök, ha diszkréten is, de jól láthatóan kezdtek nyiladozni.

Jó néhány éve bevett szokásunk volt, hogy tavasszal mindig vittem fel a lakásba egy-két akácvirágot a Zagyva-parti fákról, illatosító gyanánt, elhappolva a fehér fürtöket a döngicsélő méhek elől. Gondoltam most is, valamelyik nap megejtem a beszerzést. Erről azonban le kellett mondanom, másnap már csepergő esőre ébredtünk. Később aztán abbamaradt az égi áldás, ám a virágokból addigra már kimosta az illatot. A hűvös ellenére tovább küszködtek ugyan az akácok, hogy végre szirmot bontsanak, ám az ismét esősre fordult időben a méhek már távol maradtak tőlük.

Megvallom nem csak az akácvirág illatát, de ez akácmézet is szeretem. Minden évben beszerzek belőle pár üveggel, még ha drágább is általában a többinél. Vajon idén mennyire kell majd mélyen a zsebembe nyúlni? Találnak egyáltalán a méhészek olyan helyet, ahol nem fagyott el a virág és a szorgos kis rovaroknak sikerül kellő mennyiségű nektárt összegyűjteni? Vagy olyan gyér lesz végül a termés, hogy a csekélyke eladható mennyiség egekbe szökő ára már elriasztja a vásárlástól az embert? Beérem persze vegyes virágmézzel is, sőt, ízlésemnek megfelel a selyemfű is. Az akácot ettől függetlenül sajnálom. A mellőzendő illatot is.

De fel a fejjel, nyílik még idén sok egyéb virág! Duzzadhatnak méztől a lépek is.