A mély vonzásában

Különös varázsa van a víz alatti világnak. Már egy strandmedence is szokatlan élménnyel gazdagíthatja azt, aki úszószemüveget ragad és alámerül, gondoljunk csak az úszómedence alján hullámzó fényjátékra, nem is szólva arról, ha egy zegzugos, élményelemekkel teli tűzdelt medence víz alatti felderítésére szánja el magát a felnőtt vagy a gyerek.

A búvárkodásnak azonban sokkal izgalmasabb formája, ha tengeri, óceáni világgal ismerkedhet az ember. Komoly mélységekbe ugyan nem volt szerencsém úszni, de évekkel ezelőtt például a görög partoknál úszószemüveget ragadva felfedezhettem többek között Sarti homokos öblét vagy a Narancspart víz alatti oldalát. Élvezhettem látványát a hullámverés keltette homokfodroknak, a kőrakásoknak, figyeltem a ringó vízi növényeket, a fenéken lesben álló gébeket, meredező tüskéjű tengeri sünöket, ujjnyi halacskákból összeverődött rajokat.

Az igazi, nem is veszélytelen merüléseket azonban csak olyanok élhetik át, akiknek valamilyen formában foglalkozása, hivatása a búvárkodás. Mint Vámosi Antalnak is. Mint kollégámnak mesélte, kölyökkorában Jacques Cousteau-filmeket nézett, amitől engem is elfogott a nosztalgia. Hiszen én is csüngtem ezeken a filmeken.

Ha elsüllyedt hajókat nem is, egy kis csónakot azért felfedeztem egyszer. Igaz, nem rejtett kincseket és történelmi rejtélyeket, mivel csak egy vízen felejtett horgászcsónak volt, amit a vihar hullámai vágtak a móló lábához. Apró kaland ez is.

Vámosi Antal megosztott velünk pár történetet, de biztos vagyok benne, hogy valójában sok olyan kalandot is őriz tarsolyában, amiről még nem hallottunk.