Cianidszennyezés: a Tisza legsötétebb napjára emlékeztek Szolnokon – galériával

Mi történt?

2000. január 30-án 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A halálosan mérgező hatású anyag koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket, így hatalmas pusztítást végzett az élővilágban. Ez volt a csernobili atomerőmű-baleset óta történt legnagyobb környezeti katasztrófa.

Egy vállalat a Nagybánya-környéki fémbányák meddőhányóból nyert ki aranyat és ezüstöt cianidos kioldással. Az ülepítő gátja átszakadt, a cianidot és nehézfémeket tartalmazó víz a Tiszába került. Mivel a bányavállalatnak nem volt kárelhárítási terve, a szennyezés enyhítését meg sem kísérelték, a hatalmas mennyiségű mérgező folyadék akadálytalanul jutott a természetbe.

A pusztítás

A duzzasztásnak és az áradásoknak köszönhető folyamatos felhígulás nyomán a Tisza-tónál 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös volt a határérték-túllépés, de még Belgrád magasságában is halpusztulást okozott a szennyezés, amely még a Duna bulgáriai szakaszán is határérték feletti volt.

A Tisza-tó a helyi vízügyesek gyors beavatkozásának köszönhetően érintetlen maradt, a holtágak és az árterek csak kis mértékben szennyeződtek, a kiskörei vízerőmű alatti szakaszon pedig negyedével csökkent a cianid koncentrációja. Becslések szerint a Tisza magyarországi szakaszán így is közel ezerháromszáz tonna hal pusztult el.

A gyógyulás

A szennyezés után érkező hatalmas árhullám kimosta a mederből a szennyezést, megtisztította a folyót. A Tisza a vártnál gyorsabban regenerálódott, a kagylók, szitakötők, kérészek, rákok állománya 2002-re helyreállt, 3-4 év alatt pedig a vízi élővilág 95 százaléka újra megjelent az érintett folyókban.

A kártérítési per

Magyarország 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, mely tartalmazza az élővilágot ért károk helyreállítási költségeit is. Románia az Aurul vállalatot tette felelőssé a szennyezésért, az ottani vizsgálat szerint azonban a katasztrófa „előre nem látható körülmények” következménye. Az Aurul a szokatlanul nagy mennyiségű havazást okolta a történtekért. A cég azóta megszűnt, az eljárást megszüntették, Magyarország egy fillért sem kapott.

„Noé bárkájává vált a Tisza-tó”

A csütörtöki megemlékezésen többen is beszédet mondtak. Szalay Ferenc, a vármegyeszékhely polgármestere felidézte a Tisza legsötétebb napjait, és azt, hogyan élték meg a történteket a szolnokiak.

Fejes Lőrinc, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kiskörei szakaszmérnökségének vezetője arról beszélt, hogyan vált Noé bárkájává a Tisza-tó a szennyeződés érkezésével.

Boros András lelkész pedig elmondta, párhuzamot érez a Tisza és a saját, emberi lelkünk között.

– A folyót megmérgezték, mi, emberek pedig magunkat mérgezzük a harag érzésével – fejtette ki a görögkatolikus lelkész a megemlékezésen.