A zuhanás az életük, újra és újra ugranak

– Ügyes, jó lesz ez Noel – biztatták csapattársai a legifjabb ejtőernyőst. Noel mindössze tizenhét éves, de már meghaladta ugrásainak száma a százat.

– Egy tandemugrás után határoztam el, hogy szeretnék ejtőernyőzni, a célom, hogy a válogatott oszlopos tagjává váljak, igaz, most még örülök, ha eltalálom érkezéskor a szivacsot – mesélte mosolyogva Bóna Noel a kaposújlaki repülőtéren.

A katonai ejtőernyős válogatott tagjai visszatérő vendégek.

– Naponta hatot-hetet ugrunk – mondta el Bánszki Tamás, a magyar honvédség ejtőernyős válogatottjának csapatkapitánya. Hozzátette: a koronavírusjárvány miatt csaknem két hónapon keresztül nem tudtak készülni, és a veszélyhelyzetben több világversenyt is lemondtak. Dohában, a sivatagi városban gyakoroltak volna, ami a katonai világbajnokság helyszíne lesz, de ezt is elhalasztották a szervezők.

– A katonai válogatott a nemzeti válogatott is egyben, olyanok, mint a Forma–1-es pilóták, folyamatosan tréningben kell lenniük – mondta el Lázár Tibor, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis ejtőernyős kiképző részlegének vezetője. Az őrnagy hozzátette: a magyar ejtőernyős válogatott évek óta a világ élmezőnyében szerepel, a legutóbbi világbajnokságon éppen csak lecsúsztak a dobogóról, Asztalos István egyéniben viszont a harmadik helyen végzett. Az ejtőernyőzés klasszikus ágát egyre kevesebben művelik Magyarországon, előtérbe kerül az extremitás, mint például az alakzatban ugrás, vagy éppen a szárnyas ruhás ugrás.

Edzés közben egy H145-ös helikopter érkezett Szolnokról a somogyi repülőtérre.

– A katonák felkészülését „rajtaütésszerűen” ellenőriztük, hogy minden a terv szerint halad-e, és van-e esetleg szükségük valamire – mondta el Bali Tamás, a szolnoki bázis parancsnokhelyettese, aki elárulta, nehéz az utánpótlást kinevelni, mert ez bizony egy költséges sport.