Maratonon már bizonyított, most a sprinterek közé robbanna be Kis-Batka Johanna

– Van egy közismert mondás a vízparton: az ül kenuba, akinek nem jutott kajak. Osztja vagy cáfolja ezt a mondást?

– Eleinte én is jobbnak gondoltam a kajakot, és azzal is kezdtem a pályafutásomat. Aztán egy darabig váltogattam a kajakot a kenuval, mivel a testvérem is kenuzott, és arra gondoltunk, ha nagyobbak leszünk, egyszer majd jó párost alkothatunk. Tiszakécskén, ahol elkezdtem a sportágat 2017-ben, amúgy mindenki a kenut választotta, így én is így döntöttem – mondta lapunknak adott interjújában Kis-Batka Imola, a szolnokiak tiszakécskei illetőségű kenus reménysége, aki nem is annyira reménység már: a 18 éves versenyző júliusban megnyerte az ifjúsági maratoni Európa-bajnokságot 11,8 kilométeren, augusztusban pedig a dániai világbajnokságon a juniorok között második, az U23-asok között negyedik helyen végzett.

– 2020-ban, az Olimpiai Reménységek Versenyén még 200 méteren indult kettesben, és szerezte meg Tiszakécske első nemzetközi sikerét egy akkori harmadik hellyel. 2023-ban pedig maratonon küzdött a világbajnoki címért. Miért váltott sprintről maratonra?

– Nem mondanám váltásnak. A testi adottságaim miatt történt. Én ugyanis a sprintet szeretem, a maraton pedig nem tartozik a kedvenceim közé.

– Ezt nem mondja komolyan...

– A maraton hosszú, unalmas, fárasztó, és mire végigmegyünk rajta, én teljesen kész vagyok... Maradjunk annyiban, hogy jobban szeretem a rövidtávot. A kortársaim, versenytársaim sokkal fejlettebbek izomzat és erőnlét szempontjából, emiatt jobban mentek nálam a rövidebb távokon. Ebben benne volt, hogy a klubváltás nehézségei miatt volt egy év, amikor stagnáltam. A hosszabb távokon viszont érvényesülni tudtam. Egyébként ezt már Tiszakécskén is mondták nekem, hogy „te csak maratonra leszel jó”, mivel alacsony vagyok, vékony és jó az állóképességem.

– Akkor elképzelhető, hogy egyszer visszatér a rövidtávhoz?

– Szeretnék, igen. Már a jövő évre is elsődleges célom, hogy a rövidtávra, az 500 és 200 méterre koncentráljak. A téli alapozást is ennek szellemében kezdem majd, a konditermi részét külön is nagyon jól megtervezve. Az állóképességemmel talán nincs gond – ezt tudtam is kamatoztatni a maratonon. Egyébként az a tévhit idén megdőlt, hogy rövidtávon csak a masszív felépítésű versenyzők érvényesülhetnek, hiszen a felnőtt-­világbajnokságot sem egy ilyen típusú lány nyerte.

– Tavaly óta már Szolnokon készül. Miért igazolt át?

– Úgy éreztem, nem tudok tovább fejlődni Tiszakécskén, ugyanakkor messzire sem szerettem volna menni, ezért döntöttem Szolnok mellett.

– Nem idén versenyzett először maratoni vb-n: 2022-ben, 17 évesen is indult a világ­bajnokságon, méghozzá a felnőttek között.

– A 2022-es világbajnokságot inkább tapasztalatszerzésnek éltem meg. Nem éreztem bizonyítási kényszert, hiszen a felnőttmezőnyben jutottam ki. Erős ellenfeleket előztem meg, és a középmezőnyben végeztem. Azzal az eredménnyel elégedett voltam, jó motiváció volt számomra.

– Idén pedig juniorban és U23-ban állt rajthoz a dániai maratoni vb-n. Az eredmény előbbiben egy második, utóbbiban egy negyedik hely lett. Látatlanban ezt elfogadta volna?

– Nem. Az ezüstérmet biztosan nem. Hiszek a pozitív gondolkodásban, és mivel az Eb-t is megnyertem, és mindent meg is tettem a világbajnoki címért, az első helyre vártam magam.

– Ez ugyebár meg is történt, hiszen elsőként ért célba, de az aranyérmet mégis más kapta. Mi történt pontosan?

– Azt tudtam, hogy a spanyol ellenfelem gyorsan fut, az első futásnál le is előzött. Az utolsó futásnál érzékeltem őt a balomon, ezért átfutottam kicsit jobbra. Utána viszont a jobb oldalon éreztem a hajója orrát. Én semmit nem érzékeltem abból, hogy leszorítottam volna, pláne nem szándékosan. Nem is tudtam, hogy ilyen megtörténhet, vagy hogy ezért büntetést kaphatok. Mikor beértem a célba, örültem, de mikor kiszálltam, mondták, hogy nagyon ne ünnepeljek. Ki akartak zárni, végül egy óvás következtében „csak” félperces büntetést kaptam. Így legalább meglett a második hely. Nyilván, nem esett jól, de tanultam a hibámból. Utólag érdekes érzés ez, kicsit úgy érzem, hogy lógok a levegőben. Hiszen én értem be elsőnek, és nem érzem magam másodiknak. De sajnos elsőnek sem érezhetem magam.

– Másnap – ilyen előzményekkel – az U23-asok között állt rajthoz, és szerzett negyedik helyet. Hogyan volt képes erre?

– Próbáltam félretenni a történteket. A feladatomra koncentráltam, úgy voltam vele, majd később gondolkodom rajta.

– Mekkora áldozattal jár egy ilyen hosszú, 10 kilométernél is hosszabb távra felkészülni?

– Részemről naggyal. Nyáron két edzésünk van, de télen is akadnak hajnali edzések. Nyaranta nem ingázom, hanem Szolnokon maradok napközben. Ami az iskolai időszakot illeti: jelenleg egyéni tanrendes magántanulóként végzem a gimnáziumot Tiszakécskén. Előtte próbáltam tömegközlekedéssel ingázni, szolnoki iskolába is jártam egy ideig, de túlságosan megterhelő volt a sok utazás. Mióta van jogosítványom, valamivel könnyebb a dolog.

– Milyen pályára készül a magánéletben?

– A mérnöki pálya felé szeretnék elindulni. Talán építészmérnök lennék a legszívesebben.