Kékben

Falak, melyeket nem tudtak áttörni, de lehet, már nem is akarnak. Falak, melyeket azért húztak, hogy megvédjék saját kis világukat, hogy az érthetetlen zűrzavarban biztonságra leljenek.

Április másodika az autizmus világnapja. Az ENSZ azért jelölte ki, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg ezt a világon tízmilliókat érintő állapotot. Az ismeretlentől ugyanis gyakran félünk, amit megismerünk, talán valamelyest meg is érthetünk. 

Nehéz az autizmusról írnom, hiszen ez a meghatározás olyan széles spektrumot ölel fel, hogy előfordul az is, észrevétlen marad. De az is, hogy súlyosan befolyásolja nem csak az érintett életét, de a családjáét is. És ez utóbbi is nagyon fontos. Ugyanis, ez az állapot a környezetre is nagyban kihat. Nem csak az egyén, de a szülők, testvérek is gyakran sérülnek, miközben szenvednek a tehetetlenségtől.

Ezért tartom túlzónak azt a képet, melyet az amerikai filmekben látunk. Hollywood szinte kizárólag zseniként ábrázolja autistát. Igen, ilyenek is szép számmal akadnak, ez az egyik véglet. De nagyon sok olyan súlyos állapotú autista ember is van, aki magányos, bezárkózik, képtelen bárminemű kommunikációra. Sőt, furcsa szokásaival félelmet kelt az őt nem ismerőkben. 

Ezért is fontos ez a kék színben pompázó világnap, de még mindig csak az út elején járunk. Maga a tudomány sem tud igazán mit kezdeni ezzel az állapottal, még csak az okát sem sikerült megállapítani.

Ragyogjon tehát a világ kék színben ma, egyszer talán leomlanak azok a bizonyos falak.