Semmiért nem cserélnék el ezt az életet a tanyavilágban élők

Száraz időben könnyű közlekedni errefelé. Nehézséget csak két békés „óriás” okoz. A tehenek néha elállják az utat. Mivel az itteniek gyakran járnak autóval, az állatok már megszokták, és lomhán odébb sétálnak, de vannak napok, amikor megmakacsolják magukat.

– Jámbor jószágok ezek, ha nagyon sietni kell, arrébb lehet vezetni őket, hagyják. Velük kisebb a baj, ha elakadásról van szó. Esős időben viszont szinte lehetetlen közlekedni – árulja el Nagy Mariann. Pedig ők gyakran megteszik.

Hiszen a nagybevásárlást el kell intézni, bármilyen körülmények között. Azt a megoldást találták ki, hogy megállnak a kőúton, a holmikat pedig talicskában tolják el a házig, egy kevésbé saras területen keresztül. Itt valóban nincs lehetetlen! Tartanak néhány jószágot, de a legtöbb alapvető élelmiszert ők is a boltokból szerzik be.

– A tyúkok mindennap friss tojást adnak, ezt nagyon szeretjük. Amikor több gyűlik össze, mint amennyit megennénk, akkor tésztát készítek belőle. Tartunk kacsát is, melyek már egy kicsit sokan vannak! – jegyzi meg nevetve.

Azután ujjongva mutatja, hogy a saját uborkájuk milyen szépen megnőtt. Sőt! Már egy fél savanyúságos vödör meg is telt vele, hamarosan befőttes üvegekbe kerülhetnek a házi finomságok. A sárgabaracklekvár főzésével szintén nemrégen készültek el.

A takaros kis udvaron a fahasogatás félbe hagyott munkája látszik. Katonás rendben, halmokban pihennek a hasábok egy régi szekrényben. A tárolás egy újabb, nemes formáját tölti be a kidobásra szánt darab.

Idegenvezetőnk elmondja, hogy bizony, időben fel kell készülni a hidegre, így már ilyenkor feltöltik a készleteket. Közben megáll egy autó a porta előtt. Az internetszolgáltató munkatársai érkeztek, ugyanis vacakolt a rendszer.

– Bizony, nálunk is van internet. Szívesen nézünk filmeket a párommal. Én írni és fotózni is szoktam, a műveimet pedig megosztom a világhálón. Nagy szenvedélyem a fényképezés, ez a csodás táj pedig mindig megihlet! – avat be lelkesen. A problémát gyorsan elhárítják, a laptopon és okostelefonokon is remekül működik a szolgáltatás.

Közben egy kismacska oson be a házba, szinte észrevétlenül, ám gazdasszonya rajtakapja és kitessékeli. Szeretettel, de határozottan.

– Mivel májtranszplantált vagyok, a steril környezet igen fontos számomra. Így ők sajnos nem lehetnek bent – meséli, miközben vizet enged egy műanyag hordócskából a kézmosáshoz. Odabent sok minden megvan a komforthoz, ám akadnak hiányosságok.

Vizet egy kútból biztosítanak, illetve kannákkal hozzák távolabbról. Ő persze csak megfelelően tisztított formában fogyaszthatja. Mosásra remek, Mariann azonban ásványvizet iszik és azzal is főz.

A szükségletekkel kapcsolatban többféle megoldás létezik. Van egy benti mobiltoalett, amelyet csak ő használhat, szintén az egészségének megóvása érdekében. A család többi tagja a kinti illemhelyet veszi igénybe, a természet lágy ölén. De már halad is tovább, hogy bemutasson egyetlen szomszédjának, Dóczi Ferencnek, azaz Feri bácsinak. Az idős férfi a nyolcvanas éveiben jár. Kíváncsian várja a látogatókat, jólesik neki egy kis társaság.

– Mindig is itt éltem, a gyerekek ebben a házban nőttek fel – mutat maga mögé. Élete párja néhány éve elhunyt, így egyedül telnek a napjai. Haszonállatok nincsenek, mindössze két kutya szegődött mellé a portára. Szinte soha nem mozdul ki, kivéve a szombatokat. Gyermekei közül ketten a közelben élnek, így hétvégente elviszik magukhoz a nagypapát.

– Nagyon szeretem a földvári piacot. Olyan sok ember van ott! Néha nem is veszek semmit, csak sétálok a forgatagban és egyszerűen jól érzem magam – magyarázza mosolyogva. Közben szomszédasszonyával is vált néhány szót.

Megbeszélik, hogy hamarosan jönnek az „áramtól” a szakemberek, órát kell cserélni. Mariann pedig beavat, hogy a kőút melletti postaládák csekkfeladásra is alkalmasak, ráadásul a postás szintén jár errefelé. A fontos szolgáltatásokért tehát nem kell messzire menni.

A legcsodálatosabb látnivaló pedig még hátra van. Idegenvezetőnk a portájukon túlra kalauzol minket. Az ég összeér a szántófölddel, napraforgótáblák ringatóznak a szélben. A csönd megdöbbentően feltűnő, csak a madarak csiripelése töri meg.

– Még ha néha nem is egyszerű, már nem cserélnénk le ezt az életet! – vallja meg Mariann. A meseszép tájat elnézve, ez teljesen érthető.