Farsangom...

Kimaxoltam az idei farsangi szezont. Röviden így summáztam az elmúlt hetek történéseit, amikor tegnap este azon kaptam magam, hogy a gyerekem jövő évi jelmezét tervezgetem. Az éppen levetett kalózjelmezében ugyanis halvány indiános beütést fedeztem fel és bevallom, fészket rakott a gondolat a fejemben, hogy a maskara egy év múlva is jó szolgálatot tehetne. Már csak egy fejdísz kell, a kardot tomahawkra cserélem és reménykedem, hogy a dedem nem növi ki a rojtos gatyóját.

Nos, talán igazuk van, kicsit elment az eszem! De ember, egészen pontosan anyuka legyen a talpán, aki ilyentájt nem golyózik be kissé. Bele se gondolok, mi kering a fejében annak a szülőnek, akinek akár négy csemetét is fel kell maskarázni. Nekem csak kettőről kellett gondoskodnom, s még úgy is hosszas előkészületet igényelt, hogy mindketten kalóznak öltöztek. Egyszerűnek tűnt a feladat, de nap mint nap, mindketten új kiegészítőt álmodtak meg maguknak, az elképzelésüket pedig igyekeztem határidőig abszolválni.

Jelentem sikerült! S ha még büszkélkedhetek, megjegyzem, hogy a lányom iskolájában a házi csokis kekszünk az utolsó morzsáig elfogyott. Azok után szinte már csak laza ujjgyakorlat volt a több tucat palacsinta sütése és tekerése, mely a fiam ovijában a palacsintaevő-verseny főszereplője volt. Volt, merthogy gyorsan elfogyott.

Mindezzel vége! De mielőtt bárki azt gondolná, hogy panaszkodom, megsúgom, összességében élvezem az efféle készülődést. S, bár lassan megfoghatjuk a farsang farkát, elhalkul az ünnepi időszak, azt hiszem, hétvégén még sütök egy fél vájling szalagos fánkot!