A lángok bajnokai

Hartai Gergely

Évekkel ezelőtt egy baráti társaságban beszélgettem egy fiatal orvossal, akit arról kérdeztem, miért határozta el magát a gyógyítás mellett, és hogy szereti-e a munkáját. A hosszas értekezés végén elejtett egy mondatot, amelyre ma is jól emlékszem. A lényege az volt, hogy sok mindent munkaként fog fel az ember, de vannak olyan szakmák, amelyekre nem lehet másként, csak élethivatásként tekinteni... 

Azt gondolom, ugyanez igaz a tűzoltókra is. Aki mások életét, tárgyi értékeit menti, az tevékenységével különösen nemes célt szolgál. 

Czifra Zsolt, a Magyar Tűzoltósport Egyesület elnöke, aki szerint nemcsak szakmájukban, de sportágukban is a világ élmezőnyébe tartoznak a hazai „lánglovagok”. A nagy nemzetközi megméretésekre való felkészülés mellett pedig Szolnokot is feltenné a versenyek térképére az egyesület. 

Azt hiszem, üde színfoltja lenne a városnak, ha otthont adna egy efféle, színvonalas sporteseménynek. Annál is inkább, mivel a program révén sokak pillanthatnának be a tűzoltók világába, hogy kedvet kapjanak sportjukhoz és hivatásukhoz egyaránt. Fontos lenne, hogy minél több fiatalt vonzzon ez a pálya, és az elkövetkezendő évekre megoldódjon az utánpótlás kérdése. Mások szolgálatával nem csupán belső tartást kapnak az „újoncok”, de a tűzoltói közösség tagjaként egy második családot is magukénak tudhatnak. 

Ilyen háttérrel, úgy hiszem, minden adott ahhoz, hogy értékes munkát végezzenek a bajba jutott emberekért.