Szolnokon látható az Erzsébet királyné által használt bútor

Erzsébet királyné élete során valóban többször megfordult vármegyénkben és Szolnokon. Kósa Károly helytörténész és Szikszai Mihály főlevéltáros adatai szerint legalább két alkalommal járt vonattal a vármegyeszékhelyen. Hitvese, Ferenc József először 1852-ben, néhány évvel a levert szabadságharcot követő magyarországi körútja során kereste fel a jász fővárost, majd feleségével, Erzsébettel és gyermekeivel együtt pedig 1857 májusában látogatott hozzánk. Akkor szintén Jászberényből érkezve a szolnoki Indóházból indultak vonattal Budára. 

Az uralkodó első látogatására emlékezve kereste fel újra családjával együtt Jászberényt, s ehhez az úthoz egy kedves történet és máig őrzött tárgyi emlék is kötődik. A jászberényi Jász Múzeum, mint a legrégebben alapított vidéki múzeum és egyben a jászok kincsestára őriz egy nevezetes arany nyakláncot is. Az ereklyét adományozó család emléke szerint 1857-ben Erzsébet hintaja éppen akkor ért a Nagytemplom elé, amikor annak kapuján kilépett egy frissen esküdött fiatal pár. Láttukra Erzsébet megállíttatta a kocsit, leszállt, s nyakékét ajándékként nyújtotta át a meghatott menyasszonynak.

A második királynéi látogatás harminc év múlva, 1887-ben volt Szolnokon, amikor az udvari vonat a Monarchia kedvelt pihenőhelyéről, Herkulesfürdőről jövet negyedórát időzött az állomáson. A rangrejtve utazó királynét akkor már senki sem láthatta szemtől szembe, ugyanis három évtized alatt sok minden történt az uralkodóházban. Az 1854-ben, 24 évesen összeházasodó Ferenc József és 16 éves hitvese, Erzsébet életét egyre jobban próbára tette a bécsi udvar nyomasztó légköre, ahol a fiatalasszony anyósa zsarnoksága mellett férje szikár személyiségét is nehezen viselte. Erzsébet szépségre fogékony, szabadságvágyó szelleme merőben különbözött férje precíz hivatalnok-alkatától. 

Annyira megkedvelt bennünket, hogy megtanulta nyelvünket, még halálakor bizalmasához, Ferenczy Idához intézett utolsó szavai is magyarul hangzottak: „Mi történik velem?” Ferenc József ezzel szemben a munkában, illetve a kedélyes, hitvesénél egyszerűbb lelkivilágú bécsi színésznő, Schratt Katalin – Erzsébet által is tudott – közelségében találta meg lelke nyugalmát. 

Ferenc József, bár híján volt a hadvezéri képességeknek, szinte egész életét egyenruhában töltötte, amiről egyszer fanyar humorral ő maga úgy nyilatkozott, hogy civilben úgy nézne ki, mint valami vidéki állomásfőnök. Lehet, hogy a lelke mélyén élt benne valami rejtett vonzódás a vasút iránt. A király legközelebb már egyedül látogatott Szolnokra, amiről szűkszavúan emlékezett meg a megyei levéltárban levő korabeli tanácsi jegyzőkönyv: „1876. szept. 11. A mint Jász–Nagykún–Szolnok megye megalakúlt, dicsőségesen uralkodó királyunk I. Ferencz József Ő Császári Apostoli Felsége, 1876 évi szeptember 9-én d. u. 4 órakor vaspályán erre való keresztűl utaztában, noha utazása jelezve nem volt, de mivel a városi hatóság hódolatát bemutatni az indóháznál nagyszámú közönséggel megjelent, az utazó kocsiból leszállani, és Szolnok város közönségének hódolatát elfogadni méltóztatott.”

Ha második és egyben utolsó szolnoki látogatásakor magát a királynét nem is láthatta a szolnoki közönség, az udvari vonatban mindenképpen kigyönyörködhették magukat. Az uralkodóház számára több ilyen szerelvény is készült az évek során, Erzsébet valószínűleg az 1884-ben készült szerelvénnyel utazhatott át utoljára Szolnokon. Utazási szokásairól sok érdekes adalék maradt az utókorra.

Az is meglepő lehet a mai olvasó számára, hogy utazásai elengedhetetlen kelléke volt egy, a testápoláshoz szükséges tejet szolgáltató anyakecske is. Utolsó szolnoki útjának idején már a jelenleg városunkban, Kondor Balázs MÁV osztályvezető Szolnoki Vasúti Almárium nevű gyűjteményében letétként látható, kanapéból, két fotelből, márványbetétes asztalból és kisasztalból, továbbá két székből álló bútort is használhatta, mert ekkorra már berendezésével együtt eredeti helye, a pesti Nyugati Pályaudvaron levő királyi váró is elkészült. Az utolsó udvari vonatból mára csak az oldalát díszítő címer maradt ránk, mivel azt itt felejtették a románok, amikor a kommün vezetői által is használt szerelvényt 1919-ben elrabolták Szolnokról és ismeretlen helyre hurcolták. Erzsébet királyné utoljára a millennium évében járt Magyarországon, de akkor elkerült bennünket, s néhány év múlva, 1898. szeptember 10-én Genfben egy őrült anarchista megölte a soha senkinek nem vétő, a fia öngyilkossága után teljesen megtört lelkű asszonyt. Végzetében közvetve az utazásnak is volt némi szerepe, mivel gyilkosa, Luigi Lucheni többek között az érkezéséről közzétett hírekből szerzett tudomást a hollétéről. 

Halála után Magyarországon több tízezer emlékfát ültettek a „nemzet őrangyala” emlékére, melyekből remélhetőleg még ma is számos őrizheti egy jobb sorsra érdemes asszony szép emlékét.