"Halhatatlan" mondatok a szolnoki városháżán

– Ma én leszek az élmény és a tanulság is, hiszen egy jó előadás úgy jó, ha e kettőt magában foglalja – ezekkel a szavakkal toppant be a szolnoki városháza dísztermébe Faragó Tamás, nem kis derültséget okozva a megjelenteknek. És hogy ama élményhez még szavak se kelljenek, a korábbi világklasszis vízilabdázó mindjárt elő is vette, és körbeadta a montreali olimpián nyert aranyérmét.

– tette hozzá az egykori átlövő.

Faragó Tamás a Mathias Corvinus Collegium előadására érkezett Szolnokra kedden. A beszélgetésre a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületét hívta meg a Collegium. Az egyesület nyolc éve kezdte munkáját. Iskoláktól óvodákig, hajléktalanszállóktól börtönökig országszerte tartottak már előadást, céljuk pedig, hogy a sport értékeit közvetítsék a fiataloknak.

„Egy kicsivel mindig többet tettem a sikerért”

– A DVTK rajongójaként labdaszedő voltam a Diósgyőr focicsapatának meccsein – mondta a sporttal kapcsolatos kezdetekről Jónyér István. Majd testnevelő-tanára hatására a kosárlabdára tért át, eztán jött a kézilabda, majd a gyorskorcsolya. Az iskolájukban viszont volt egy pingpongasztal, és amikor tehette, leszaladt játszani. Nemsokára ki is derült, hogy megvan a tehetsége az asztaliteniszhez, végül itt is kötött ki.

– Egy kicsivel mindig többet tettem a sikerért. Súlyt emelten, kerékpároztam, futottam, hogy az eredmények jöjjenek. A tehetség persze megvolt, de a pluszmunkának köszönhető, hogy feljutottam a világ tetejére – mondta a négyszeres világbajnok Jónyér. Emlékeztetett arra is, néha a fájó vereségek is segítenek. Még nem volt világbajnok, mikor egy páros mérkőzésen 20–11-ről kikaptak a kínaiaktól. Eztán egy évig nem találta magát, ám utána ő egy még nagyobb, már-már Guiness-rekordnak is beillő fordítással nyert német riválisa ellen. Utána pedig jött a győzelmi áradat.

Csóró családból a márványtábláig

Faragó Tamás sem a pólóval kezdte, eleinte ő is kézilabdázott. – De jó nagyot tudtam dobni, emiatt kerültem végül a vízilabdázók közé – mondta az 1976-ban olimpiát nyerő sportoló, aki Jónyerhez hasonlóan a Nemzet Sportolója cím birtokosa. Elég későn, 14 évesen kezdte a versenysportot. De látta az esélyét, hogy „felkerüljön az olimpiai bajnokok márványtáblájára". – Csóró családból jöttem, a szüleim általánost végeztek. De ha az ember kellően fogékony és kitartó, elérhetőek a céljai – fogalmazott Faragó Tamás, akit személy szerint hosszú karjai, ötvenes lábmérete is segítette ebben, és persze a tehetsége is megvolt hozzá.

Beszélt arról is, a vízilabda közege is különleges volt, nem csak a sportban, de a tanulásban is versengtek egymással. – Ez egyfajta sznobság volt, de jó hatással volt ránk – mondta Faragó. – Jót tett nekem az is, hogy ha valami rossz történt velem – márpedig történt –, sosem próbáltam másra fogni, hanem úgy fogtam fel, mint egy üzenetet, amit meg kell fejtenem – magyarázta.

Faragó egyébként kitért arra is, hogy a szolnoki vízilabdázásnak kiváló háttere van, nem is véletlenek a város csapatának eredményei.