2018. 07. 08. 12:30 | [email protected]
Tej, kenyér, liszt, cukor, szalámi. Hányszor, de hányszor kezdődött így a bevásárlólistám, amikor gyerekként a sarki kisboltba indultam! Ahol persze mindig kerültek más áruk is a kis fonott kosárba.

Nagyot fordult azóta a világ kereke! Ma a legtöbben inkább a bevásárlóközpontok mellett döntenek, ha vásárlásról van szó. Hogy miért? Az évek során megváltoztak a vásárlási szokásaink.

Mindenhez egy helyen, a lehető leggyorsabban szeretnénk hozzájutni.

S időközben olyan új termékek és szolgáltatások jelentek meg a gigaüzletekben, melyekkel kisebb társaik már nem tudtak versenyezni. Kunszentmártonban épp a napokban zárt be egy kis üzlet, melynek megmentése továbbra sem lefutott dolog a településen.

S bár tudjuk, mindenütt a piac diktál, mégis remélem, sikerül megőrizni valamiképp a városi miniboltot.

Az efféle helyek ugyanis a puszta vásárlás mellett másról is szólnak: gyakran közösséget is teremtenek. Eszmét cserélhetünk az alkalmazottakkal, az utcabeliekkel, de olyanokkal is, akikkel máskor aligha futnánk össze.

Ám naiv dolog lenne azt állítani, mindez elég lenne a hasonló helyzetben lévő térségi boltok megmaradásához. De tényleg csak két kiút létezik számukra?

A kor igényeihez igazodó profilváltás? Vagy a belenyugvás, hogy egy korszak lezárult? Az élet majd eldönti.

Abban viszont biztos vagyok, sokaknál ott van még az a fajta bevásárlólista, amivel én is elindultam a kisboltba annak idején.

Hozzászólások